
Elárulta a magyarokat a nyelvük, nem mi voltunk az egyetlen honfoglalók?
Olvass tovább...


Érdekes történet kering, és van igazságtartalma.
Az elmúlt évtizedekben élesedett a verseny, hogy egy-egy terméknek vagy szolgáltatásnak mi az eredete, melyik nemzethez kötődik, hol került elő először, ki kinek a közvetítése által vette át vagy éppen hogyan került az egyik nemzet szókincsébe az adott szó. Az elmúlt években a hungarikumok kapcsán is sokszor fellángolt a vita a magyarok és a románok között, közben pedig volt egy kisebb kürtős kalács szóháború is a két nemzet között.
De vajon melyik az a szó, amely bekerült egy román könyvbe, és nagy indulatokat gerjesztett a két nemzet között?

Olvass tovább...
Ez a szó a pálinka bizony, amelyről elterjedt egy legenda, hogy egy román szótárba úgy került be, hogy ősi magyar ital, vagyis ezen értelmezés szerint még a románok is magyar eredetű italnak tartják a pálinkát. Korábban a HVG adta közre a kutatást, a vadászatot, amely utánajárt a történetnek, hogy mégis mi igaz ebből a megállapításból. Ez a Legendavadászat cím könyv még 2006-ban jelent meg, részletesebben pedig IDE kattintva is olvashattok erről a kötetről.
A történet korábban több internetes fórumon is megjelent amúgy, szóval van előzmény története.
A palinca levédéséért korában nagy lobbi ment románia részéről is Brüsszelben. Az erdélyi románok érdekesség, hogy cujka néven is emlegetik a saját pálinkájukat. A legenda szerint tehát az interneten terjesztett történet szerint "a Román Értelmező Kéziszótárban" a pálinka szónál ez áll: "magyar eredetű kifőzött gyümölcspárlat".
Ám közelebbről nincs meghatározva ezen könyv kiléte, ám a Legendavadászat utánajárt, a HVG-n megjelent cikkben is leírják, hogy egy 1998-ban Bukaresten kiadott Értelmező Szótár a palincaról azt írja: "tájszó; másként: rachiu, tuica; magyarból átvett szó"
Román területre tehát magyar közvetítéssel juthatott el a pálinka szó.

Olvass tovább...