Ezeket a szavakat erőltette volna Kazinczy a magyar nyelvbe, garantáltan könnyesre röhögöd magad

A nyelv nem egy statikus tárgy, hanem egy élő, lélegző rendszer, amely folyamatosan alkalmazkodik a környezetéhez. Időnként azonban ezek a változások nemcsak spontán módon, hanem tudatos tervezés eredményeként mennek végbe. A 18. század végén a magyar nyelv válságban volt: a tudományt latinul, a hivatalos ügyeket és a társasági életet pedig németül intézték. Kazinczy Ferenc és a nyelvújító mozgalom tagjai felismerék, hogy ha a magyar nyelv nem válik alkalmassá a modern világ kifejezésére, akkor lassan elsorvad.

Miért kellett „megjavítani” a magyar nyelvet?

A nyelvújítás előtt a magyar nyelv sok területen háttérbe szorult a latin és a német javára. A korabeli kifejezések gyakran nehézkesek és körülményesek voltak, különösen a tudományos vagy elvont témák leírására. Az emberek kénytelenek voltak hosszú szókapcsolatokat használni olyan fogalmakra, amelyeket ma egyetlen szóval elintézünk. Például a csillagászat helyett azt mondták: „az égi testek járásáról való tudakozódás”, a zene helyett pedig így fogalmaztak: „szívet és elmét gyönyörködtető éneklés”.

A nyelvújítók célja az volt, hogy „felemeljék” a nyelvet a kor szellemi szintjére, és gazdagabbá, pontosabbá tegyék a szókincset. Ez a forradalmi munka nemcsak a szavakat, hanem a nemzeti önazonosságot is alapjaiban formálta át.

Szavak, amiket ma is természetesnek veszünk

Kazinczyék mozgalma során körülbelül 10-15 ezer új szó született, amelyek közül több ezer ma is a mindennapi beszédünk része. Sokszor bele sem gondolunk, hogy olyan alapvető szavaink, mint az irodalom, a csőr, a bálna vagy a mozdony, mind ennek a tudatos munkának az eredményei.

A nyelvújítók többféle módszert alkalmaztak:

• Új szavak alkotása: Így született meg például a csillagászat és a gyűrű.

• Régi szavak felélesztése: Elfeledett kifejezéseket vettek elő és adtak nekik új értelmet, mint például a búvár (eredetileg bujkáló) vagy a sejtelem (korábban gyanú).

• Szóösszevonás: A „gyújtó fácska” kifejezésből lett a gyufa, a „levegő gömbből” a léggömb, a „villanó fényből” pedig a ma is nélkülözhetetlen villany.

Amikor elszaladt a ló

Vannak azonban olyan próbálkozások is, amelyek soha nem integrálódtak a magyar nyelvbe, mert vagy túl bonyolultak, vagy egyszerűen mulatságosak voltak. Ezek a kifejezések ma már csak nyelvtörténeti érdekességként vagy viccként élnek a köztudatban. Ilyen például a kenguru megfelelőjének szánt fiahordó górugrány, a zsiráfra használt foltos nyakorján vagy a tevepárduc.

A legnépszerűbb „bukott” szavak közé tartozik a gőzmozdonyra kitalált gőzpöfögészeti tovalöködönc, a sálat helyettesítő nyaktekerészeti mellfekvenc, vagy a zsebkendőre alkotott orrfuvolászati négyzetrongy. Talán a legmókásabb mind közül a megkönnyebbülészeti körbegugolda, ami némi gondolkodás után kitalálható, hogy nem mást jelent, mint a WC-t.

Örökségünk: Egy modern, európai nyelv

A nyelvújításnak köszönhetően a magyar nyelv alkalmassá vált a tudományos, irodalmi és hivatalos életben való teljes értékű részvételre. Bár sok kreatív szó (mint a kottára szánt hangbetűzet vagy a bált jelentő táncodalom) végül kikopott a használatból, a mozgalom sikere vitathatatlan. Kazinczy Ferenc és társai munkája nélkül ma egy sokkal szegényesebb és nehézkesebb nyelven kellene megfogalmaznunk gondolatainkat.

Az alábbi videóban lehet hallani további vicces nyelvújítási szót: