Rendkívüli, amit a szlovákok DNS-ében kimutattak, a magyarok ezen ledöbbennek

Átrendeződő Európa

Az első világháború utáni új határok Közép-Európában nem csupán térképet rajzoltak át, hanem tartós feszültségeket is létrehoztak. A történelmi Magyarország szétesése olyan helyzetet eredményezett, ahol magyarok milliói egyik napról a másikra kerültek új államok területére, sokszor saját politikai képviselet nélkül.

Ez a kényszerű átrendeződés természetes módon szült sérelmeket, amelyeket a térség országai máig hordoznak és amelyek időről időre felbukkannak a közbeszédben. A nemzetiségi kérdés így a huszadik század végétől a mai napig éles érzelmi mező marad.

Szlovákia és Magyarország

Szlovákia és Magyarország viszonya különösen érzékeny, mert a két nép hosszú időn át élt közös politikai keretben, mégis eltérő identitásformáló folyamatai voltak.

A hazai közbeszédben időnként előkerül az leegyszerűsítő vélekedés, hogy az önálló szlovák államiság fiatal - tulajdonképpen 1993 óta beszélhetünk önálló szlovák államról, ha nem számítunk egy rövid időszakot a második világháború alatt.

A szlovákokkal kapcsolatban még az a mondás is felmerült itthon, hogy ők tulajdonképpen "olyan magyarok, akik csehül beszélnek" - de vajon mit mondanak erről a genetikai vizsgálatok?

Szlovák genetikai vizsgálatok

A szlovák genetikai vizsgálatok egyik fontos következtetése, hogy a szlovák népesség szerkezete jóval kevertebb, mint amit a nemzeti narratívák feltételeznének. Az apai vonalon domináló R1a haplocsoport valóban gyakori a nagy kelet-európai szláv népek körében, de Szlovákiában aránya csak 42 százalék körüli, míg Lengyelországban vagy Fehéroroszországban eléri a 60-80 százalékot.

A női ágon jellemző H haplocsoport viszont a Közel-Keletről ered, és Európa nagy részén jelen van, ami azt jelzi, hogy a térség lakossága évezredeken át folyamatosan keveredett különböző népekkel. 

A magyar és szlovák genetikai minták közötti szoros hasonlóság egyértelműen a hosszú közös történelmet és térbeli közelséget tükrözi - a génállományok nem határvonalakat rajzolnak, hanem arra mutatnak rá, hogy a Kárpát-medence mindig is átjáró volt, ahol vándorlások, háborúk, betelepítések és együttélések alakították a népeket.

Mindez arról árulkodik, hogy a mai identitás nem a génekből, hanem a közösen vállalt kultúrából, történelemből és nyelvből épül fel, és talán ez lehet az alapja egy hosszabb távon nyugodtabb közép-európai együttműködésnek.

Ezt gondolják a szlovákok az ott élő magyarokról:

forrás: korkep.sk