Megvizsgálták a románok DNS-ét, az eredmény megrázza a magyarokat, akik eddig mást gondoltak

A 20. század viharai

A 20. század a Kárpát-medencében nemcsak politikai, hanem identitást érintő fordulatok sorát hozta. Az első világháborút lezáró trianoni döntések felbomlasztották az Osztrák-Magyar Monarchiát, a térség határait gyökeresen átrajzolták.

A magyarság által lakott területek jelentős része új államok fennhatósága alá került, ami nem csupán geopolitikai, hanem érzelmi és történeti következményekkel is járt.

A térség népeinek viszonyát máig meghatározza az a kérdés, ki milyen történeti jogon érez magáénak egy-egy régiót és hogy kinek a múltja kötődik mélyebben az adott földhöz.

Román-magyar vita

A vita különösen a román-magyar kapcsolatokban érzékeny. A román nemzeti narratíva gyakran hangsúlyozza a római kontinuitást, vagyis azt a gondolatot, hogy a román nép a Római Birodalom dák-római lakosságának örököse és így megszakítás nélkül jelen van Erdélyben.

Ezt a képet időnként történeti szerzőkre való hivatkozásokkal is erősíti. Meglepőnek tűnhet, hogy Anonymus  is ezen szerzők között van: a románok szerint a Gesta Hungarorumban említ "vlachok"-okat.

A szövegben azonban nem "vlach”-ok szerepelnek, hanem "blak”-ok, ami nyelvészeti és történeti szempontból nem azonosva középkori románsággal.

A blakok, más néven bulákok török eredetű nép voltak, akik a Lop-Nor vidékéről a Talasz-völgybe vándoroltak, majd a Karluk szövetség részévé váltak. A 6. században az Urál vidékére kerültek, később a bolgárokkal együtt délre húzódtak. A honfoglalás után határterületeken éltek, mígnem 1225-re beolvadtak a székelyek közé - nevük hasonlósága miatt később tévesen azonosították őket az oláhokkal.

Modern genetikai kutatások

A modern genetikai kutatások sem igazolják egyetlen, közvetlen és megszakítatlan etnikai folytonosság kizárólagos történetét.

A román populáció genetikai állománya a Balkánra jellemzően összetett: jelentős benne a középkori szláv népmozgások öröksége, számos vizsgálat szerint 30-60 százalékos arányban mutatható ki szláv eredetű komponens.

Emellett jelen vannak balkáni, mediterrán és kisebb mértékben közel-keleti kapcsolódások is - mondhatnánk azt is, hogy a genetikai kutatások nem igazolják vissza a dáko-román kontinuitás elméletét.

Videó a témáról.