Döbbenet, ami a magyar-szlovák határon történik, ilyenről még sosem hallottál

Egy folyó, amely lassan „megeszi önmagát”, egy földnyelv, amely pár éven belül sziget lesz, és egy határ, amely arrébb csusszan. Kicsit sci-fi, kicsit természetóra, kicsit történelmi pillanat. Az Ipolyon most olyan folyamat játszódik le, amit a legtöbben még csak tankönyvben láttunk.

Amikor a folyó eldönti, hogy másképp szeretne folyni

A BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék kutatócsoportja három éve figyeli azt, ami Hontnál történik. Itt az Ipoly egyik túlfejlett kanyarulata gyakorlatilag önálló életre kelt. Napról napra rágja a partot, centiről centire alakítja a medret, és közben a természet teszi a dolgát: az egyik oldalon viszi, a másikon rakja a hordalékot.

Ahogy Török Gergely kutató meséli, amikor először jártak itt, két autó simán elfért egymás mellett a földnyelven. Ma már szó sincs erről. A folyó a saját ritmusában dolgozik, és ha eljön a pillanat, egyszerűen átvágja a „nyakat”. A régi meder mellé kialakul egy új, a régi kanyarulatból pedig holtág lesz.

És ami addig Magyarország volt… az nagy eséllyel Szlovákia lesz.

Miért fontos egy ennyire apró részlet?

Az Ipoly azért különleges, mert még megőrizte azt a természetes „kígyózó” mozgást, amit a nagy folyóinkból rég eltávolítottunk az évtizedekkel ezelőtti szabályozások során. A Duna, a Tisza, a Maros gyakorlatilag betonteknőkbe kerültek. A folyók pedig, ha nem kapnak hordalékot a parttól, pótolják maguknak: a saját medrüket kezdik mélyíteni. Innen ered a mederszint-csökkenés, ami szárazabbá teszi az országot.

Az Ipoly viszont egy élő labor. A kutatók itt végre megfigyelhetik, hogyan viselkedik egy folyó, ha békén hagyjuk. Hogyan szállít hordalékot? Mikor, hol és miért eszi a partot? Hogyan építi saját magát?

Ez a tudás később kulcs lehet ahhoz is, hogy a nagy folyókat visszatereljük egy egészségesebb állapotba. Merthogy a medermélyülés, a kiszáradó árterek és a klímaváltozás nem fognak maguktól megoldódni.

A sziget, amely egyik napról a másikra „szlovák” lesz

A határfolyók esetében a sodorvonal számít a határnak. Egyszerűbben: amerre a folyó medrének legmélyebb pontja megy, ott húzódik a vonal a két ország között.

Ha a kanyarulat átvág, a rajta belül maradó kis sziget – papíron és jogilag – Szlovákiához kerülhet. Magyarország területe pedig egy apró lépéssel csökken.

Kinek jó ez? Valójában senkinek és mindenkinek. A természet nem diplomáciai térképek alapján dolgozik. Ráadásul simán lehet, hogy pár kilométerrel arrébb egy másik kanyarulat pont nekünk „kedvez” majd.

A lényeg az, hogy egy ország mérete nem csak politikai döntésektől függ. Néha egy erős árhullám, egy esős hónap vagy pár évnyi áramlási játék elég hozzá.

Az alábbi videó bemutatja az Ipoly lefűződését:

Forrás: telex