Rendkívüli dolgot ástak el a trianoni békediktátum után a magyar-román határon, a föld alatt brutális dolog fekszik

1920-ra véglegesen búcsút inthettünk annak a magyar államnak, amely igazán jelentős európai erőt jelentett. A trianoni békediktátummal sorsdöntő mértékben rajzolták át a térképet a kontinens középső területein. Sok olyan területre húztak határvonalat a bizottságok politikai és katonai döntései által, ahol korábban évszázadokig, sőt évezredekig nem feküdt semmilyen választójel. Sőt, sok helyütt annyira biztosra mentek, hogy nem csak szabályos határköveket, de mindenféle babonás dolgokat is elástak a föld alá.

A cél nagyon egyértelmű volt, ha bárki is trükközne a határkő pozíciójával, a talajban ott legyen a mementó az első világháború utáni párizsi döntésről. Téglák, vascsövek, valamint sörös- és borosüvegek jelképezték a rejtett határvonalat. És áttételesen a románok vagy éppen szlovák büszkeségét az új területeik iránt.

Ma már csak történelem

A győztes hatalmak igyekeztek igazságos döntéseket hozni, és a lehető legkevesebb fájdalommal (persze vesztesként Magyarországnak kellett a legtöbb kárt elszenvednie) kárt okozva létrehozni a ma ismert nemzetállamokat. Tetszik vagy sem, a legtöbb nemzetiség a saját országának határán belülre került, bár a hivatalos feljegyzések szerint hazánk nem csak a királyság területének kétharmadát, de magyar lakosságának egyharmadát is elvesztette.  

A kevés örömteli esemény egyike volt, hogy hazánk végre teljesen önálló lett, nem függött semmilyen értelemben a bécsi udvartól. Bár abban sem volt sok köszönet, hogy Moszkva akarta ránk erőltetni a saját puritán, bolsevista nézeteit. Szerencsére a hazaárulok végül kisöprésre kerültek itthonról, mire megszülettek a trianoni békefeltételek. Amik viszont nem túl sok mozgásteret hagytak nekünk.

Érdekesség, hogy például a Párizs külvárosában meghatározottaktól csak a felek kölcsönös és ésszerű megegyezése alapján lehetett eltérni ide-oda ezer métert. Persze nem kellett tartanunk akkoriban, hogy a köpönyegforgató román vezetés túl sok kegyben részesítené az éppen értékeitől megfosztott magyarokat.

A legenda szerint a mérnökök tehetnek nagyrészt arról, hogy nem csak a határkövek jelölik a vonalat, hanem a föld alatt az a rengeteg, már-már muzeális értékű kacat és szemét. Ugyanis biztosra akartak menni, hogy ha időjárási és természeti csapás, háborús események esetén megsemmisülnek a határkövek, még legyen, ami jelöli a román fél számára örömteli trianoni határokat.

Ezek az igénytelen időkapszulák igazából csak 1923-ra kerültek a föld alá, ugyanis akkor fejeződött be a teljes határvonal fizikai rögzítése.

Más furcsaságok is vannak a magyar-román határon: