Ez krimi-thriller az első perctől az utolsóig a székedhez szögez, egyszerre Tarantino, Hitchcock és a hatvanas évek őrülete

A hatvanas évek végének fülledt légkörébe vezet vissza Drew Goddard második nagyjátékfilmje, a "Húzós éjszaka az El Royale-ban". A rendező, aki korábban “A ház az erdő mélyén” című filmjével hívta fel magára a figyelmet, ezúttal egy különös hangulatú krimit alkotott, amely izgalmas, néhol túlzsúfolt cselekményszálával ejti rabul a nézőket.

A történet egyetlen helyszínen, a határvonalon álló El Royale hotelben bontakozik ki, amelynek falai között hat idegen sorsa fonódik össze egy hosszú és veszélyekkel teli éjszaka során.

Egy hotel, két állam – és millió titok

Az El Royale hotel különlegessége, hogy egyszerre áll Kalifornia és Nevada területén. A film szimbolikus eleme a hotel földrajzi kettősségében is mutatkozik: Kalifornia oldalán napfény és likőrök tárháza várja a vendégeket, míg Nevada felől a remény és az új lehetőségek ígérete csalogatja a lakosokat. 

Az El Royale vendégei mind különös alakok: a megviselt pap (Jeff Bridges), a harsány üzletkötő (Jon Hamm), a titokzatos hippilány (Dakota Johnson) és a rendkívüli hanggal megáldott énekesnő (Cynthia Erivo).

A társasághoz csatlakozik a bizonytalan, mégis sok mindent tudó recepciós (Lewis Pullman), valamint maga a hotel is, amely saját titkokat rejt.

A gyanakvással teli légkörben mindenki igyekszik kiismerni a másikat, mígnem apránként napvilágra kerülnek a szereplők valódi szándékai és az eddig eltitkolt múlt.

Feszült hangulat, elkalandozó történetvezetéssel

A film erőssége a hangulatban rejlik: Goddard a paranoia, a bizalmatlanság és a rejtett szándékok világát állítja középpontba.

A színes karakterek közötti dinamikát flashbackek és perspektívaváltások tarkítják, Tarantino-stílusú fordulatokkal és időbeli ugrásokkal.

A Húzós éjszaka az El Royale-ban azonban két és fél órás játék idejével néha elnyújtottnak hat. A vietnámi háborúra, a Manson családra és az FBI akcióira tett kitérők sokszor inkább elterelik a figyelmet a központi szálról, mintsem erősítik a feszültséget keltő jeleneteket.

A végjátékban Chris Hemsworth karizmatikus, de baljós alakban lép színre, aki egyértelműen a kor hírhedt szektavezéreire emlékeztet. Bár jelenléte erőteljes, túl későn érkezik ahhoz, hogy valóban kibontakozzon.

Szerepek találkozása, hangulatok összhangja

Jeff Bridges szilárd jelenléte stabilitást ad a történetnek, Cynthia Erivo előadása pedig friss energiával tölti fel a filmet. Jon Hamm harsány karaktere és Dakota Johnson titokzatos alakítása színt visznek a cselekménybe, ám a sok szál között olykor elveszik a valódi fókusz.

A film vizuális világa azonnal magára vonja a figyelmet. Az El Royale retró enteriőrje, a színes neonfények és a kétségbeesett vendégek alakja együtt teremtik meg azt a feszültséggel teli légkört, amelyben minden részletnek jelentősége van.

A hatvanas évek politikai paranoiáját idéző díszletek zökkenőmentesen találkoznak a modern noir krimik komor hangulatával, így a hotel több mint puszta háttér: szinte önálló szereplőként uralja a történetet.

Mit viszünk magunkkal a filmből?

A Húzós éjszaka az El Royale-ban sajátos hangulatú krimi, amely izgalmas alaphelyzettel indul, ám a végére nem minden szálat sikerül maradéktalanul kibontania.

A film egyik legizgalmasabb vonása, hogy minden szereplő rejteget valamit, és a hotel falai között még a legapróbb mozzanatnak is súlya van.

A produkció ugyan néha túl hosszúra nyúlik és mellékszálakba gabalyodik, de aki kedveli a lassan kibontakozó, színészi játékra építő krimiket, annak emlékezetes élményt nyújthat.

Ebben a videóban látható a “Húzós éjszaka az El Royale-ban” című film előzetese:

Forrás: The Guardian #1 és The Guardian #2