A Netflix pszichológiai thrillerétől napokig nem szabadulsz, a végletekig feszíti az elme határait

A film, ami mindent felborít

A Netflix francia pszichológiai thrillere, A beteg Christopher Charrier rendezésében próbálja a végletekig feszíteni az emberi elme határait. Egy fiú történetét meséli el, aki egy kórházi ágyon ébred, miután családját brutálisan meggyilkolták. Egyedül ő élte túl – és testvére, Laura, akinek azonban nyoma veszett.

A központi kérdés nem az, hogy ki tette, hanem hogy egyáltalán mi az igazság.

Amikor a valóság és a képzelet összemosódik

Thomas Grimaud (Txomin Vergez) terápián próbálja összerakni az emlékeit. A pszichológus Anna (Clotilde Hesme) segíti, de a beszélgetések egyre nyugtalanítóbbak. Thomas egy „feketébe öltözött férfira” emlékszik, egy szörnyre, aki elvette tőle a családját.

A néző végig két világ között vergődik: mi az, ami valóban megtörtént, és mi az, amit Thomas csak az elméje káoszában él át? Ez az állandó lebegés adja a film igazi feszültségét – és sokszor a frusztrációját is.

Túl sok csavar, túl kevés válasz

Charrier ügyesen építi fel a múlt és jelen közti átjárásokat, a visszaemlékezések sokszor filmszerűen simulnak a jelenetekbe. A gond az, hogy a film annyi irányba nyit kérdéseket, hogy a végére inkább elveszünk bennük, mintsem választ kapnánk.

A beteg egy  igazi labirintus: minden fordulóban van egy újabb gyanú, egy újabb titok, de a kijárat ködben marad. A végkifejlet ugyan lezárja a történetet, de rengeteg szálat lógva hagy – ez pedig sok nézőnek okozhat csalódást.

Szereplők és alakítások

A Thomas és Laura (Rebecca Williams) közti testvéri dinamika az egyik legerősebb pontja a filmnek. Kettejük közös jeleneteiben érezhető a feszültség, az intimitás és a múlt súlya. A mellékszereplők, köztük Anna, a terapeuta, szintén erős színészi munkát hoznak, de a karakterek mélysége néhol elvész a túlírt történetben.

Francia ízvilág és sajátosságok

A filmen érződnek a francia mozi hagyományai: sejtelmes, lassan kibontott történetmesélés, erős atmoszféra, és a karakterek aprólékos, néha túlzott érzelmi kidolgozása. Van benne valami különleges, mégis sokszor nehézkes: mintha a művészi szándék felülírná a történet feszességét.

Megérte megnézni?

A beteg kétségkívül érdekes kísérlet a pszichológiai thriller műfajában. Van benne feszültség, van benne dráma, és időnként valóban magával ragad. De ahogy a címe is sugallja, a film maga is kicsit „elveszett”: túl sok a mellékvágány, és túl kevés a valódi válasz. Bár sokaknak éppen ezek a filmek az igazán ütősek, amik nem adnak egyértelmű lezárást. Gondoljunk csak a Viharsziget vagy az Eredet című klasszikusokra.

Ha szereted az olyan filmeket, ahol nem tudhatod, mi igaz és mi képzelet, és elbírod a lassan csordogáló, szimbolikus történetmesélést, akkor egyszer mindenképp érdemes megnézni. De ne várd, hogy minden kérdésedre választ kapsz.

A film előzetese itt megtekinthető: