Ez a Netflix film úgy tépi szét a szívedet, hogy közben nem tudsz elszakadni tőle

A zombiműfaj már jócskán túlérett, és ha a The Walking Dead ívét nézzük, abból világosan látszik, hol tart ma ez az alműfaj.

A The Walking Dead legnagyobb vonzereje az volt, hogy rendkívül érdekes karaktereket sorakoztatott fel. Hibákkal teli, igazi embereket. Hátborzongató környezetben. De ahogy sorra veszítettük el a kedvenceinket, valahogy egyre kevésbé érdekelt minket a történet. A sorozat (és a Trónok harca) egyik fő szabálya az volt, hogy nem kímélte a közönség kedvenceit. Nem voltak „Marvel-univerzumos” reset gombok. Ha a kedvenc szereplődet kinyírták, akkor legfeljebb tejüveges szemekkel, vánszorogva tért vissza.

A Netflixen elérhető Cargo vagyis A teher című film, mégis tud újat mutatni. Andyt (Martin Freeman), feleségét, Kayt (Susie Porter) és kisbabájukat, Rosie-t követhetjük, akik lassan csordogálnak egy lakóhajón egy ausztráliai folyón, a biztonság reményében, amelyet talán egy katonai bázis nyújthat. A világukat felforgatta egy zombijárvány, de szerencsésnek mondhatják magukat, mert egy hajón élhetnek, ami viszonylag védett. Csakhogy az élelmiszer készleteik fogytán vannak, és amikor belebotlanak egy félig elsüllyedt vitorlásba, Andy csónakkal átkel, hogy felmérje a helyzetet. Kincset érő konzervek és készletek várják.

Kay – kissé bűntudatosan, amiért korábban nyaggatta Andyt a kajahiány miatt – úgy dönt, hogy amíg Andy alszik, ő is átkel a vitorláshoz, hátha talál még valamit. Ez végzetes hiba volt. Egy a hajótestben bujkáló zombi rátámad, és bár visszajut a hajóra, megfertőződik. A család kénytelen szárazföldön továbbindulni, remélve, hogy elérik a legközelebbi kórházat, ahol talán tudnak segíteni rajta.

Ezzel párhuzamosan megismerünk egy őslakos lányt, Thoomit (Simone Landers), aki az outbackben, vagyis a pusztán él, és megpróbálja életben tartani zombivá vált apját, Willie-t, akit nyúlkoponyákkal etet. A járvány kitörésekor az őslakos törzsek visszavonultak a vadonba, és az élőhalottak levadászásával próbálták megtisztítani a területüket. Thoomi attól fél, hogy az anyja végezni fog apjával, ezért rejtegeti őt. Egy „Cleverman”-t (David Gulpilil), egy helyi sámánt keres, aki képes megszabadítani apja lelkét.

Andyék számára egy ideig úgy tűnik, van remény: találnak egy működő autót az út szélén. De a remény gyorsan szertefoszlik: mikor kis híján elütik Willie-t, Andy lesodródik az útról, súlyos baleset történik, amely megpecsételi Kay sorsát, és Andyt gyalog kényszeríti továbbmenni, Rosie-t a hátán cipelve, miközben ő maga is megfertőződik. Számára az élet, ami még megmaradt belőle, versenyfutás az idővel, hogy az átváltozás előtt találjon valakit, akire rábízhatja a kis Rosie-t.

Vándorlása során Andy megmenti Thoomit egy kegyetlen túlélőtől (a klasszikus „az ember rosszabb a zombinál” toposz), aki őslakosokat zár ketrecbe csaliként, hogy zombikat vonzzon, majd kifossza őket. Andy és Thoomi összefognak: meg akarják menteni Rosie-t, mielőtt Andy is végleg a harapás áldozata lesz. Utazásuk szívszorító, gyönyörű és tragédiákkal teli. A film tele van kétségbeesett emberekkel, akiknek elfogyott minden reményük – és mi, nézők is belemerülünk a sorsukba.

Ahogy a 28 nappal később és a The Girl with All the Gifts, A teher is a központi emberi történetre helyezi a hangsúlyt: nemcsak az egyén, hanem a társadalom túlélése a tét. Freeman és Landers hatalmas súlyt adnak a szerepeiknek, rendkívül szerethetőek. És jár a taps Rosie-nak is (akit egy ikerpár játszott), aki hősiesen ringatózik a hátizsákban, és csak akkor sír, amikor a történet éppen megköveteli. Freeman hozza a tőle megszokott, különc és nagyon angol játékot – precíz, kicsit bogaras, de ha kimozdítják a komfortzónájából, akkor ragyog igazán. Landers pedig igazi felfedezés: ausztrál őslakos színésznőknek ritkán adatik nagy lehetőség, de remélhetőleg kap majd komoly szerepeket a jövőben.

Nem kell forradalminak lennie egy filmnek ahhoz, hogy nagyszerű legyen. Elég, ha szívből csinálják, és jól. A teher ezt teljesíti: a magja egy dráma, amely meghúzza az összes érzelmi húrt. A befejezés tökéletes. Nem lövöm le a poént, de egyszerre gyönyörű és szívszorító.

Ez előtt készült egy azonos című rövidfilm is, Howling és Remke rendezésében. Ez a kisfilm tökéletesen működött, és fantasztikus látni, hogyan bontották ki teljes produkcióvá. Egyértelműen jó alapötletük volt, és úgy bővítették, hogy közben nem vált erőltetetté. A rövidfilmben Andy szerepét Andy Rodoreda (Black Water) alakította, Yolanda Remke pedig a túlélőt játszotta, aki rátalál Andyre és Rosie-ra. Kevés dialógussal is erős érzelmi hatást ért el. Ez a jó koncepció ereje!

A teher külföldön R-besorolást kapott a zombis akció miatt, de gore tekintetében meglepően visszafogott. A legundorítóbb dolog ezekben a zombikban, hogy testnyílásaikból epeszerű váladék folyik. Fúj! De többnyire mellőzik a Savini- vagy Nicotero-féle véres beleket. Inkább a pszichológiai hatás miatt R-es – ez a film ugyanis nagyon szomorú tud lenni.

A Netflixen elérhető film előzetese itt megtekinthető:

Forrás: Relic Hunter