Kádár örökségében brutális dolgot találtak, tömegével hozták elő a pincéből

A titokzatos archívum legendája

Kádár János minden kétséget kizáróan a 20. század egyik legmeghatározóbb hazai politikusa - a "Kádár-korszak" meglehetősen beszédes elnevezés, az '56-os forradalom utáni konszolidációtól az rendszerváltásig tartó időszakot erősen meghatározta a személye. Bár a nyilvánosságban a puritán, szerény vezető képe alakult ki róla, azért természetesen sok olyan dologhoz fért hozzá, amik a lakosság számára nem álltak rendelkezésre.

Amikor előkerült az egykori főtitkár feltételezett filmgyűjteménye, a sajtó rögtön „titkos moziteremről” és ezernyi tekercs rejtélyéről írt, amiből annyi mindenképpen igaz, hogy a kőbányai raktárban talált kópiák a pártvezetők zártkörű vetítéseihez tartoztak.

Kádár Jánosnak ugyanis rendszeres pénteki programja volt: a Politikai Bizottság tagjaival és néhány bizalmasával együtt új filmeket néztek. Bár a legendák gyakran túlzásokkal élnek, a fennmaradt dokumentumok alapján jól rekonstruálható, milyen típusú filmek álltak közel Kádár ízléséhez.

Kádár János ízlése

A szocialista vezető ízlését meglepő módon nem ideológiai szempontok határozták meg, hanem sokkal inkább személyes preferenciák. Kádár kifejezetten kerülte a brutális erőszakot és az explicit erotikát - így a választék erősen szűkült, hiszen a nyugati filmek jelentős része e két elemből építkezett.

Azért a preferencia nem jelentett teljes elzárkózást: olyan klasszikusok, mint A Keresztapa vagy a Kilenc és fél hét bekerültek a programba, ám a főtitkár kedvencei inkább vígjátékok, természetfilmek és kalandfilmek voltak. A „puritán” vetítések hangulatát az is jelezte, hogy nem párosultak fényűző lakomákkal: a felső vezetés szendvicsekkel és ásványvízzel mozizott.

Mit árulnak el a lista?

A fennmaradt jegyzékek azt mutatják, hogy a pénteki mozik főként amerikai és nyugat-európai filmekből álltak, a szocialista blokkból származó alkotások ritkábban kerültek vászonra.

A program eklektikus volt: egymás mellett szerepelt az Annie Hall, az Afrika királynője, az Andrej Rubljov (ez az egyetlen megemlített szovjet film) vagy éppen A hét mesterlövész, amely Kádár egyik kedvence lett. Az archívum nem politikai célokat szolgált, sokkal inkább a kikapcsolódást és azt, hogy a pártvezetők követhessék a világ filmes kínálatát.

A legenda tehát nem annyira „titkos filmgyűjteményről”, mint inkább egy különös szocialista elitmoziról szól, ahol a főtitkár személyes ízlése diktálta a programot.

Ebben a műsorban annak próbáltak utánajárni, hogy vajon mennyire volt puritán Kádár János:

_{forrás: 168.hu}