
Egy magyar kocsma falán rémisztő felirat jelent meg az oroszokról
Olvass tovább...
Aki egyszer belép ide, az nem felejti el. Már a neve is olyan, mintha az utolsó kör után született volna. És lehet, hogy így is történt.
Van az a pont, amikor egy kocsma nem akar többnek látszani annál, ami. Nem próbál trendi lenni, nem akar újhullámos bárként pózolni, és nem hirdet paleosöröket, kézműves kekszekkel. Egyszerűen csak kirak egy táblát, ami úgy csap arcon, hogy már attól kicsit részegnek érzed magad. Ez a hely a Sárgaföldig Söröző, Tomajmonostorán, na de miért éppen ez a neve?
A „sárgaföldig leissza magát” szólás mélyen ott van a nyelvünkben. Nem csak nyelvi játék, hanem kollektív élmény. Egy állapot, egy hozzáállás, egy ki nem mondott vallomás, hogy most bizony nem kérünk az eleganciából, nem baj, ha kicsit fáj másnap – csak hadd csússzon le. Ez a név nem ígér mást, mint amit egy jó öreg falusi kocsma valaha is ígérhet: egy estét, amit nem felejtesz el. Vagy legalábbis valaki mesél majd róla.
Olvass tovább...
A „leissza magát a sárga földig” kifejezés mindenki fülében ott cseng. Már gyerekkorban is hallottuk, valami felnőttes, kissé ijesztő, de mégis vicces képként égett belénk. De azt vajon tudtad, mi az a sárga föld?
A válasz meglepően konkrét: a sárga föld az Alföldön található löszréteg népies neve. Egy értékes, termékeny, puha föld, amit nem is látsz csak úgy az út mentén. Mert ezt a szél évezredek alatt vastag homokkal temette be, ásni kell, hogy eljuss hozzá. És amikor valaki „a sárga földig issza le magát”, az pont ilyen mélyre zuhan. Nem csak eldől, hanem valóságosan és képletesen is a föld alá bukik – testben, lélekben, józan ítélőképességben.
Ez az a szint, ahol már nincsenek kifogások, csak csend, fájdalom meg a másnap. És talán egy műanyag pohár a pad alatt.
Valahol Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tisza-tó környékén fekszik egy apró falu, ahol valaki egyszer úgy döntött: ha már kocsma, legyen benne minden, ami magyar. Ne csak sör és pálinka, hanem szófordulat is. Így lett a név: Sárgaföldig.
És ez nem csak poén. Ez emlék. Történet. Olyan élethelyzetek rövidítése, amit mindenki átélt már egyszer. Vagy látott másokon. Mert bármilyen kicsi is ez a hely, a név országos hatású. Egy kocsma, ami többet mond, mint a legtöbb drága logó vagy menő dizájn.
És lehet, hogy nem is a szó szerinti részegségről van szó. Lehet, hogy csak egy hosszú hét, egy lezárt fejezet, vagy egy kimondatlan fájdalom került ma este a pohárba.
Tomajmonostorán jelenleg alig 700-an élnek. A kocsma Facebook-oldalát pár százan követik. És mégis, ez a név elindult. Terjed, mint egy szájról szájra járó történet, ami úgy hangzik, mintha vicc lenne, de valójában egészen pontos metszet arról, milyenek is vagyunk mi, magyarok.
Nem hivalkodó. Nem trendi. Nem akar másnak látszani. Csak őszinte. És ettől működik.
Ha pedig kedvet kaptál a furcsa nevű helyekhez, az alábbi videó összeszed néhányat a világ körül:
Olvass tovább...