Magyar nyelven vésett szavakat találtak a Sydney-i Operaház tetején, elképesztő a magyarázat

Talán nem csak Ausztrália, de a világ egyik leghíresebb, és legkönnyebben is felismerhető épülete a Sydney-i Operaház. A különleges formavilággal rendelkező épület már több, mint öt évtizede díszíti a kontinensnyi ország második legnagyobb városának látképét. A vitorlákat formázó tetővel rendelkező épület egy monumentális álom beteljesülése, ami a „születése” idején rengeteg indulatot és kritikák váltott ki az ausztrálokból, ám mára kétségtelenül az ausztrál önazonosság egy komoly szeletét képezi.

A 2000-es olimpia ikonikus helyszíneként végleg a történelem könyvek lapjaira vonult a legendás operaház, aminek már a megépülése is filmekbe illő. Az 1950-es évekre Sydney városa annyira kinőtte magát, hogy vezetői elérkezettnek látták az időt egy olyan nagy kulturális központ megépítésére, amely a településük jelképe lehet. Így jobb ötlet nem lévén, és a szabályozóknak megfelelően egy pályázatot írtak ki a majdani operaház megépítésére.

Kétszáznál is több jelentkező akadt, aki szerette volna, hogy az ő terveit valósítsák meg az ausztrálok közpénzéből.

Végül meglepetésre nem egy helyi nagycég vagy egy ötletember, hanem egy külföldi, Jörn Utzo lett a pályázat nyertese. A dán szakember a saját irodájával vett részt a megmérettetésen, és került ki abból győztesen már 1954-ben. Már ekkor látszódott, hogy ez egy elhúzódó projekt lesz, lévén csak az alapozásra még öt évet kellett várni, hogy aztán végül 10 ezer ember bevonásával, tizennégy év alatt elkészüljön az operaház.

A tervezett négy év helyett így csak valóban nagyon sokára sikerült felhúzni a mára legendássá lett monstrumot, de nem is ez fájt igazán a helyieknek, vagy éppen Utzoéknak.

1966-ra már sokasodtak a problémák: a végső költség a tervezett 4 millió dollár helyett már 100 felett járt, erre pedig távolról sem volt elég pénze sem a városnak, sem Új-Dél-Wales államnak, de még csak az országnak sem volt. Ekkortájt történt, hogy kormányváltás ment végbe az ausztrál parlamentben, akik teljes kontrollt akartak az építkezés felett, így a sértődött dánok kiszálltak a kivitelezésből.

Az egekbe szökött költségeket akkoriban nem igazán értették az ausztrálok. Persze kár meglepődni rajta. Ugyanis a világ másik végéről, Svédországból rendelték meg azokat a speciális, halszálkás fehér és krémszínű burkolólapokat, amiknek köszönhető a mai napig hangsúlyos, a távolról is látható fehérsége az operaháznak.

Ebből a burkolólapból 1 milliónál is több darab kellett, és aligha egy-két dollár volt darabja ezeknek.

A közvélemény az elszabadult összeg miatt nagyon ki volt bukva, és a 60-as években nem láthatták előre, hogy a mai napig évente tíz milliónál is több turistát fog vonzani csak az operaház megbámulása a kikötőbe. Végül az illetékesek kitalálták, hogy megalapítják Operaház Lottót, és a nyereményeken túl, a befizetett összeget teljes egészében az építkezésre fordítják. Végül 1973-ban került sor a megnyitásra a brit királynő, II. Erzsébet és férje, Fülöp herceg jelenlétében.

Érdekesség, de az említett méregdrágán felhúzott tető magyar írásokat, neveket őrizhet.

Állítólag számos, emigráns magyar építőmunkás is részt vett a munkálatokban, akik éppen frissen, 1956-ban, esetleg 1957-ben érkeztek a forradalmi Magyarországot elhagyva, valamelyik „tranzit” országból. Egyes források szerint több hazánkfia is üzenetet hagyott az utókornak a tetőszerkezet egyes pontjain. Azon az épületen, amely aztán 2000-ben a nyári olimpia helyszíne volt, valamint 2007-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Így fest belülről az operaház: