Meghalt, pokolra került, találkozott Hitlerrel, és ami ezután jött, arra senki sem számított

Meghalt, pokolra került, találkozott Hitlerrel – és ami ezután jött, arra senki sem számított

Amikor Brian Melvin elhunyt, nem a fény alagútjában találta magát – hanem a legsötétebb mélységekben, a pokol legmélyebb tárnáiban. Egy súlyos kolerafertőzés után testét elhagyva először békés lebegést tapasztalt, de aztán megkezdődött a zuhanás... az alvilág felé.

„A testem fölött lebegtem. Már nem éreztem fájdalmat, minden tiszta volt. De ahogy felfelé sodródtam, valami sötétbe rántott.”

Ez nem a mennyország volt.

Melvin elmondása szerint fokozatosan süllyedt lefelé, egy sötét, kavargó alagútban, mígnem megérkezett a pokol bugyraiba. Először megtévesztő illúziókat látott: barátokat, „paradicsomi” házakat. De valójában démonok és hazugságok fogadták. Egyre mélyebbre vitték – és ott találkozott Adolf Hitlerrel.

„Egy cellában volt, a saját tetteit élte újra. Lángokban állt, majd újraépült a teste, aztán megint elégett. Úgy szenvedett, ahogyan ő szenvedtette az embereket – újra és újra.”

Adolf Hitler – akit Brian nem téveszthetett össze senkivel – egy olyan rekonstrukcióban égett, ami pontosan azt a fájdalmat adta vissza neki, amit másoknak okozott. „Érezte a gázkamrákat, a bezártságot, a félelmet. Nem egy szimbólum volt – ő maga volt ott, "élő" valójában, a lelkek temetőjének legmélyén.”

De itt még nincs vége. Ahogy Brian egyre mélyebb szintekre került, különféle emberek szenvedését látta: lelkészekét, akik képmutatók voltak, szülőkét, akik uralkodtak gyermekeiken, és olyanokét is, akik a biblia igazságait semmibe vették.

„Láttam egy nőt, aki azt hitte, a nagymamája karjaiban van. Aztán a fák, a ház és a folyó átváltoztak démonokká. Amikor ráébredt, hogy ez nem a mennyország, hanem illúzió, már késő volt.” - mondta.

A démonok körbevették, és Brian csak egyet tudott tenni:

„Elkezdtem mondani: Jézus Krisztus, Jézus Krisztus, Jézus Krisztus. Úgy, mint egy géppuska. És akkor történt valami.”

Az entitások visszavonultak. A sötétség remegett. A föld megrezdült.

És akkor megérkezett Jézus.

„Hátulról jött. Nem láttam az arcát, de tudtam, hogy Ő az. Megfogott, kiemelt a mocsokból, és elvitt onnan. Tudtam: nem érdemlem meg. De mégis kegyelmet kaptam.”

Isten irgalma ott érte el őt, ahol senki nem várta volna. Nem érdem, hanem feltámadás. Az a fajta átalakulás, amit csak a teljes megtörtség hozhat. Brian úgy írja le: „a pokol után a feltámadás szinte felfoghatatlan volt. És mégis, valóságosabb, mint bármi más az életemben.”

Miután visszatért a testébe, egy dolgot tudott biztosan: soha többé nem élhet úgy, mint addig. Isten kegyelme megmentette – és küldetést adott. Ma emberek százainak beszél erről a túlvilág-élményről, és arról a hatalomról, amit a Jézus név jelent még a pokol legmélyén is.

Ma Brian szerte Amerikában beszél élményeiről, és könyvében – A Land Unknown: Hell’s Dominion – részletesen beszámol tapasztalatairól. Szavai mindazokat érintik, akik a túlvilág, a pokol, a mennyország vagy akár Adolf Hitler sorsának kérdéseire keresik a választ.

„Én nem hiszem, hogy valaha is megfeledkezem róla. És remélem, más sem."

Az alábbi videóban a teljes halál-közeli élményéről számol be Brian Melvin, aki állítása szerint kiszabadult a pokol legmélyebb bugyraiból: