Ezen a képen röhög a fél világ, a magyarok is szerepelnek rajta

Van néhány örök érvényűnek tűnő mondás Magyarországot, a magyarságot illetően. Tudjuk, hogy mi vagyunk a vízilabda braziljai (kész szerencse, hogy döglődőben van a dél-amerikai ország focija), a magyar lányoknál nincs szebb, világhírű a magyar konyha (Magyarországon), valamint, hogy a magyar nyelv az egyik legnehezebb a világon. Pedig van egy olyan kitétel, ami a pártatlan szakértők szerint igenis az egyszerűbb grammatikai megoldásokkal operáló nyelvek közé sorolja. 

Igen, tudjuk, legyünk büszkék a nehezen elsajátítható, szinte minden más nyelvtől elkülönülő saját grammatikánkra. És valóban, csak néhány más egyéb nyelv esetében figyelhető meg a ragok és toldalékok azon halmozódása, mint a magyarban. Nyelvünk kifejeződése nem a szavak szaporításában, hanem azok terebélyesedésében figyelhető meg, ahogy ragasztjuk hozzá a megfelelő ragokat és/vagy toldalékokat szükségszerűen. A miénkhez hasonló alapokon működik a finn vagy azt észt, míg a nyelvcsaládon túl szintén agglutináló a török, az azeri, a szuahéli, a japán vagy a koreai. Ezek a nyelvek szintén nem éppen a világ legkönnyebben elsajátítható nyelvei közé tartoznak. 

Különös dolog miatt irigyek ránk az elmúlt években mégis a külhoni nyelvészek.

Ugyanis a legtöbb nyelvvel ellentétben a magyarban nem különböztetünk meg sem hímnemű, sem nőnemű névmásokat. A magyar rejtett alanya esetében végig semleges nemet használva forgatva a nyelvtant. Ez pedig előnynek tűnhet az olyan polkorrektségre vágyó országokban, amelyek óhatatlanul is hajszolják a nemi megkülönböztetés lehetőségét még a hétköznapi emberi kommunikációban is. az LMBTQ+ mozgalmak egyik nagy demonstratív megoldása, amikor az olyan roppant egyedi egyén, aki nem hajlandó semelyik hagyomány nemi szerephez sorolni magát, kikéri magának a férfi vagy női jelzőt, valamint a vele szemben alkalmazott, megfelelő névmásokat. 

Ezzel kapcsolatban vezettek pár évvel ezelőtt Svédországban. A skandináv állam nyelve ugyanis szintén megkülönböztet férfi és női névmásokat. Formájuk a han és hon. A svéd nyelvészek a fájdalmasan öngyilkos hajlamú és önpusztító liberális demokráciájukban, önmagukról megfeledkezve, és buzgón keresték a lehetőségét, hogy a genderizmus akaratának megfelelően megtalálják a semleges nem hivatalos lehetőségét. Ugyanis kutatásaik szerint a magyar nyelv is ez miatt könnyebben elsajátítható, valamint az ország politikai álláspontja ellenére is nyelvészeti szempontból befogadó, tulajdonképpen nem alkalmaz nemi megkülönböztetést.

Érdekes paradoxon, ugye? 

A svédek nem totojáztak, és végül hivatalosan is bevezették a semleges, hen névmást. Erről a korábbi kutatás vezetője így nyilatkozott:

„Az egyik ellenérv az, hogy ez a szó elhomályosítja a nemek közti különbségeket. De pontosan milyen különbségeket is lenne fontos megtartani? A fizetésbeli különbségeket? Netán az empatikus képességekben megfigyelhető különbségeket, vagy az erőszak alkalmazhatóságának különbségét? Azt gondoljuk, mindannyian egyenlők vagyunk, nemtől függetlenül.”

Így pedig roppant mókás, hogy az alábbi, interneten terjedő meme minket állít a vicc középpontjába, lévén még a svédek is a magyar nyelvtől irigyelték el annak semlegességét:

A magyar nyelv titkai:

Forrás: nyest.hu