Rejtélyes tárgyat rejt Sopron belvárosa, mindenki elsétál mellette, észre sem veszik

Sopron legendája

Sopronnak, a hűség városának, illetve a Fertő-tó környékének nagyon sok legendája van. Ezek közül a legismertebb az okai Boszorkánykő, illetve a Lajtaszentgyörgyi Ördögkő legendája, de van egy harmadik is, ami tulajdonképpen Sopron eredetmondája. Ennek a történet őrzi emlékét egy rejtélyes tárgy Sopron belvárosában, amiről még a helyiek közül is sokan nem tudnak; mindenki elsétál mellette, mert észre sem veszik, vagy ha igen, akkor sem tudják, mi az.

Régen a céhes világban az volt a szokás a legények vándorlásával kapcsolatban, hogy az útjukba eső városokban felkerestek néhány nevezetes látnivalót, amelyekkel bizonyítani tudták, hogy valóban ott jártak. Sopronnak három ilyen bizonyságjegye van: az Újteleki-kapu előtt a habán ház, az Előkapu átjárója alatt lévő zöld kő, és a Várfal-sétánynál elhelyezett szűzlány-fej.

Utóbbiról azt írja a Visit Sopron, hogy a Lenck-átjárónál van elhelyezve, és Sopron város eredettörténetéhez kapcsolódik. Ez a legenda Drinóczy György csornai kanonok, Sopron vármegyét bemutató kéziratában maradt fenn, amit még most is a Csornai Premontrei Prépostság Levéltárában őriznek.

A szűzlány története

A legenda eredeti szövege szerint Sopron helyén annak idején hatalmas erdő volt. A környéken élő úrnak született egy lánygyermeke, akinek az arcát disznóagyar csúfította el. A szülők úgy döntöttek, hogy megszabadulnak a gyermektől, ezért kitették az erdőbe. A kislányt egy szénégető találta meg, elvitte a kunyhójába, és felnevelte. Az ő segítségével még az agyartól is sikerült megszabadulnia. Pár év múlva a lelkiismeret-furdalástól szenvedő apa rátalált a lányra. Hálából, mivel sajátjaként nevelte és gondoskodott a gyermekéről, egy kőházat építettek a szénégetőnek. Ez volt Sopron első háza, ami állítólag a mai Városháza helyén állt, közvetlenül a Tűztorony mellett.

„A szegény szénégetőt azután gazdagon megajándékozván a kunyhó helyére egy házat építtetett, mely mai nap is meg vagyon Sopron Városában az első szám alatt, s építtetett magának egy szép házat lakásul, mely Ehrburg nevet viselt. Úgy mondják, hogy a város tornya is éppen az első szám alatti ház fundusán építtetett ugyanazon leány által. A Patkó is még néhány esztendők előtt a belső város hátulsó kapujánál látható volt. Nevét Ehrburgból utóbb Oedenburgra változtatta” – így szól a monda.

A Kékfrankosról is van legenda

Sopront úgy is szokták nevezni, mint a Kékfrankos fővárosa. Ehhez a borhoz is tartozik egy legenda, ami 1809-re nyúlik vissza. Úgy mondják, hogy a vesztes győri csata után Sopronnak kellett a francia csapatoknak kosztot és kvártélyt biztosítania. Mivel a francia katonáknak biztosított napi 4 dl bor nem volt elég, ezért a soproni német ajkú borosgazdáktól vásároltak bort. A katonáknak kétféle pénzük volt: a háborús fehér frank, és az értékesebb régi kék frank. A borosgazdák csak akkor adtak a legjobb boraikból, ha a kék frankossal fizettek érte.

Azóta hívják Sopron híres vörösborát Kékfrankosnak.

Hozzá kell tenni, hogy ennek a történetnek két hibája is van: az egyik, hogy Napóleon idején Sopron és környéke fehér bortermelő vidék volt, tehát nem lehetett ott vörösbor, másrészt a legendában említett bankók nem is léteztek; a francia katonák fém pénzzel fizettek és a kékeszöld patina miatt nevezték kék franknak a helyiek.