Megtiltotta a férfinak a túlórázást a főnöke, a cég aztán a saját kárán tanulta meg, mekkora hibát követett el ezzel

A munkahelyi szabályok célja - legalábbis ideális esetben - a munkahelyi élet egyszerűsítése. Pont ezért annyira tragikomikus, amikor ezek a szabályok éppen ellenkező hatást váltanak ki.

Egy informatikai fejlesztő, aki a Redditen u/runnerdan felhasználónév alatt osztotta meg történetét, éppen ezt második esetet tapasztalta meg, amikor új főnöke szigorúan megtiltotta számára a túlórázást - az okosnak szánt szabály emlékezetes következményekkel járt a cég számára.

Az új szabály: tilos a túlóra, kivétel nélkül

A történet főszereplője egy nagy pénzügyi szolgáltató cégnél dolgozott, ahol fő feladata a már meglévő digitális eszközök hiányosságainak pótlása volt saját fejlesztésű alkalmazásokkal és informatikai kódokkal.

„Körülbelül 300 alkalmazás és script működéséért feleltem, és hetente 4-10 órát túlóráztam, hogy minden megfelelően, zökkenőmentesen működjön”

- mesélte a fejlesztő.

Egy év után azonban új főnöke érkezett, aki határozottan kijelentette: „Többé nem túlórázhat, semmilyen indokkal.” Ez szigorú, napi nyolcórás munkaidőt jelentett, bármiféle kivétel nélkül.

Minden zavartalanul is ment - egészen az első héten bekövetkezett krízisig. Egy adatforrás frissítése váratlanul hibás adatokat küldött a rendszerekbe, ami egész egyszerűen leállította a cég működését. Bár a fejlesztőnek voltak eszközei az ilyen problémák megoldására, de utólag azért időbe telt, hogy azonosítsa a változások okát és módosítsa a kódját.

Ekkor jött el az igazán érdekes pillanat: miközben a főnöke és annak felettese a vállánál állva figyelték, hogyan dolgozik a problémán, elérkezett a munkaidő vége, 16:30.

„Lezártam a számítógépemet, felálltam, és közöltem: 'Nos, vége a munkaidőmnek. Holnap találkozunk!'”

- írta. A teljesen összezavarodott és végül már inkább dühös főnökökkel a háta mögött kisétált az irodából, tudva, hogy az éjszakai adatmentések nem fognak elindulni, amíg a problémát nem oldják meg.

Egy tanulságos lecke az időmenedzsmentről

A történetnek itt természetesen nem volt vége: másnap reggel a fejlesztőt a főnöke felettese az irodájába hívta. Felháborodás helyett viszont más utat választott a vezetőség: nyugodtan közölték vele, hogy mostantól ő fogja kezelni az időbeosztását, és annyi túlórát vállalhat, amennyit szükségesnek tart.

A helyez bár megoldódott, a fejlesztő néhány hónappal később elhagyta a céget - a cég ekkor viszont még csak nem is sejtette, mi vár még rá. Pár hónappal a távozása után a teljes épület dolgozóinak 99%-át elbocsátották, mindössze ketten maradtak a 200 emberből: köztük az a kolléga, akit a fejlesztő maga tanított be, hogy átvegye a munkáját.

A történet tanulsága és a kommentelők reakciói

A Reddit közössége lelkesen vetette bele meg az eset megvitatásába - érdekes, hogy sokan megjegyezték, hogy az IT-szakmában nem ritka az ilyen helyzet.

Egy hozzászóló például így fogalmazott: „Hihetetlen, de a legtöbb dolgot néha csak egy ember tartja össze. Amikor elmentem az egyik munkahelyemről, hat ember próbálta helyettesíteni a munkámat - teljesen sikertelenül.” Egy másik hozzászóló, pdx_mom, rávilágított: „Ez igazából az IT világának standardja. Egyes szerepkörök annyira specializáltak, hogy mások nem tudják átvenni a feladatokat.”

A történet meglehetősen egyértelmű üzenetet hordoz: a szabályok merev alkalmazása, anélkül, hogy figyelembe vennék a valós helyzeteket, komoly következményekkel járhat - ehelyett az emberi rugalmasság és az egyéni kompetenciák tisztelete pedig elkerülhetővé teszi az olyan válságokat is, amelyek egyetlen távozással megbéníthatják az egész rendszert.

És hogy mi a helyzet a túlórákkal? Hát valami ilyesmi:

_{forrás: Upworthy}