A saját számlájáról akart pénzt felvenni a nő, a banki dolgozó arcon röhögte, készpénz helyett egészen mást kapott
Olvass tovább...
Húsz évvel később csörgött a rendőr telefonja, nem tudja felfogni, amit a vonal másik végéről mondtak neki.
Vannak pillanatok, amelyek képesek túllépni a hétköznapok sodrásán - az ilyen pillanatok megmutatják nekünk, hogy az élet szövete tele van rejtélyes, gyönyörű mintákkal. Gene Eyster nyugalmazott rendőr hadnagy ilyen pontosan pillanatot élt át, amikor több mint két évtized múltán találkozott azzal a csecsemővel, akit egykor kartondobozban, magára hagyva talált.
Olvass tovább...
Több mint húsz évvel ezelőtt Eyster hadnagy éppen szolgálatban volt, amikor egy nem éppen mindennapi riasztás érkezett: egy újszülöttet találtak egy kartondobozban. A férfi azóta is tisztán emlékszik az érzésre, ahogy a csecsemőre nézett
. „Ez volt az egyik legfurcsább hívás, amit valaha kaptam. Vajon mi történhetett vele?”
– idézte fel a CBS News-nak.
A kisfiú éppen karácsony előtt született. Ahogy Eyster ránézett, a dobozban fekvő gyermek képe egy jászolt idézett meg előtte.
„Az én fejemben ő volt a Kis Jézus”
– mesélte.
A hadnagy gondoskodott róla, hogy a babát kórházba szállítsák, de nem állhatott meg ennyinél. Másnap visszatért egy plüssmackóval, hogy megmutassa: a gyermek nem csak egy névtelen eset.
Ez a mackó volt Eyster utolsó ajándéka a kisfiúnak, mielőtt útjaik különváltak. A hadnagy csak annyit tudott, hogy a babát örökbefogadták - de sosem hagyta nyugodni a kérdés, hogy vajon mik történtek a fiúval az örökbefogadás után.
Olvass tovább...
Nemrégiben egy régi kollégája hívta fel az azóta már nyugalmazott hadnagyot. Egy kérdést tett fel neki:
„Emlékszel arra babára, akit megtaláltál 20 éve karácsonykor?”
Eyster természetesen igennel válaszolt - a következő mondatok azonban egészen más szintre emelték a beszélgetést:
„Nos, nem fogod elhinni, de itt ül most mellettem. Ő az újonc társam”
– mesélte a kolléga.
Az újonc, Matthew Hegedus-Stewart, éppen akkor volt 24 éves és elkezdte a pályafutását rendőrként. Az a csecsemő, akit Eyster egykor megmentett, ma már maga is egyenruhát visel.
„Olyan, mintha az élet egy teljes kört írt volna le. Nagyon mélyen érintett engem”
– mondta Matthew.
Eyster számára a találkozás nem puszta véletlen volt. Éppen ezekben az időkben gyászolta elhunyt fiát, Nicket.
„Az időzítés nem is lehetett volna jobb. Ez a találkozás betöltött egy űrt, amivel eddig egyedül kellett küzdenem”
- vallotta be a rendőr.
A véletlenek sorozata szinte túl hihetetlennek tűnt, hogy igaz legyen. Matthew azon a járőrútvonalon kezdte meg a munkáját, ahol annak idején, csecsemőként megtalálták.
A történet érthető módon bejárta a tengerentúli méiiát, országos televízióban is bemutattak riportot - lássuk be, érthető módon, ennyi véletlent megkomponálni is nehéz lett volna. Sokszor tényleg úgy tűnik, hogy maga az élet a legjobb fantáziával megáldott filmrendező.
A CBS csatorna riportja:
[[vid1]