Koltai Róbert minden pénzét elvesztette, megbüntették a vonaton, szívmelengető múltbéli történetet idézett fel

Egy évszázada már, hogy hódító útjára indult a 424-es gőzmozdony, becenevén a Bivaly, amelynek még ma is van működőképes, és ami talán még fontosabb, karbantartott példánya. A kerek évforduló tiszteletére pedig egy dokumentumfilmet is készítettek róla, amiben a típus szakértői, rajongók és hírességek is megszólaltak.

A gőzmozdonyok a hazai vasút aranykorát jelentették, és a Vasúttörténeti Park kisfilmje alapján bátran kijelenthető, hogy nem csupán az idősebbek számára kötődnek élmények ehhez az időszakhoz, ami egészen a 80-as évek derekáig tartott, egészen pontosan 1984-ig, amikor az utolsó gőzmozdonyt is kivonták az aktív szolgálatból.

Ez is kerek évforduló, és hiába már 40 éve annak, hogy múzeumba kerültek a gőzösök, a 424-es a mai napig valódi ikon és egészen elképesztő látni, hogy a technológia egy évszázada is már milyen magas színvonalú volt.

Mindenki imádta a Bivalyt

A teljesen magyar fejlesztésű mozdonyt a Magyar Királyi Államvasutak gépgyárában gyártották közel 40 évig, és szinte mindenhová eljutott, hiszen üzemeltetési és karbantartási szempontból is ideális volt. Csak a MÁV-nak 365 darab volt belőle, és nem véletlenül volt népszerű, hiszen a magyar mozdonygyártás univerzális ékkövének számított, melyre többen is visszaemlékeztek a kisfilmben, közöttük Koltai Róbert is, aki egy keserédes karácsonyi történetet is megosztott, a tőle jól ismert stílusban:

„Szenteste kellett hogy leérjek a családhoz, és minden pénzem elvesztettem, nem tudtam vonatjegyet se venni, és akkor is egy 424-es mozdony volt ott azt hiszem, reméltem, hogy a büfékocsiban talán megúszom, főleg az étkezőkocsiban, és oda szálltam fel, de egy fillérem nem volt. Egyszer csak nyílik egy ajtó ott hátul, az étkezőkocsiban, és 14 kalauz jött be, ez valami kalauz-továbbképzés volt, ők is mentek szabira. »Művész úr, láttam a Mágnás Miskában« már kicsit piálhatott az egyik kalauz. »Na művész úr, nézzük meg a jegyét« azt hitte, ez valami nagy poén lesz, de egyáltalán nem volt kedvem nevetni…”

- idézte fel a pillanatot Koltai Róbert. A kalauz végül rájött, hogy Koltainak nincs jegye, és az utolsó kocsiig elsétálva már nem volt hová menekülnie, így megbüntette.

Szalóczy Pál, a MÁV hangja is elmesélte, hogy gyerekkorában a vasút mellett laktak Keszthelyen, és mindig bámulta a vonatokat, imádta őket. Érdemes időt szánni a dokumentumfilmre, hiszen a Bivaly megérdemli a figyelmet és emlékeztet minket azokra az időkre, amikor a vasút megítélése még egészen más volt hazánkban, mint napjainkban: