
„Összenő, ami összetartozik” – tombolnak a Fradisták Dárdai Pál érkezése miatt, pusztító a botrány az Üllői úton
Olvass tovább...


A nemzeti csapat legendás középpályása és szövetségi kapitánya visszatért Magyarországra, és máris nem finomkodott.
Majdnem 30 év után végleg maga mögött hagyta a Hertha BSC-t Dárdai Pál, hogy immár teljes állásban a magyar foci felvirágoztatásáért dolgozzon. A korábbi berlini középpályás legutóbb 2014-ben és 2015-ben dolgozott idehaza, akkor a németországi klub utánpótlás mellett vitte még a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját is. Ő volt az, aki megalapozta a nemzeti csapat azóta is tartó sikerszériáját, lerakta a zsinórban három Európa-bajnokságon résztvevő együttes alapjait.

Olvass tovább...
A még mindig csak 49 éves Dárdait azóta már több ízben nevezték ki a Bundesliga első és másodosztálya között liftező Hertha edzőjévé, ám már annyiszor égette meg magát szeretett klubja felnőtt gárdája mellett, hogy nem kíván többet vezetőedzői feladatokat ellátni. A pécsi származású szakember az elmúlt időszakban megfigyelőként és nagykövetként képviselte az együttest, miközben már régóta arról szóltak a hírek, hogy az Újpest illetékesei minden megtennének a hazacsábításáért.
Alighanem a biztos háttért jelentő mecénások érkezése is meggyőző hatással volt Dárdai, aki végül a napokban írta alá szerződésété a „Dózsával”, és kezd majd munkába az ünnepeket követően, immár az újévben. A frissen kinevezett sportigazgató dolga pedig az lesz, hogy egy általa is támogatott vezetőedzőt ültessen a szakmai válságban lévő, a kiesőzóna elől menekülő gárda kispadjára.
Dárdai az újpesti szerződéskötésének köszönhetően ezen a héten annyit nyilatkozott, mint az elmúlt években összesen sem. A hazatérő szakember rendkívül érdekeseket nyilatkozott például az elköteleződése klubszimpátiát érintő oldaláról is:
„Időt kell hagyni, ezekből a játékosokból még vezéreket kell faragni, mert idejöttek, érezzék meg azt, hogy mi az az Újpest. Én se vagyok még lila vérű. Butaság lenne, ha most én azt mondanám, hogy innentől kezdve én most lila vérrel szaladgálok. Nem, de igenis kötődöm, ezért fogom tudni megcsinálni, és igenis szeretném azt elmondani idővel, hogy igenis kezd átalakulni a vérem. A játékosokra is igaz ugyanez. Tehát ők akkor tudnak teljesíteni, ha teljesen azonosulnak mindennel.”

Olvass tovább...
A legizgalmasabb mégis az volt, amikor Dárdai a különböző futball stílusokat tárgyalta. És megemlítette azt az ír focit is, ami a vesztét jelentette a Marco Rossi-féle magyar válogatott számára a 2026-os világbajnokság selejtezői során. Pali valódi éleslátással vázolta fel azt, amitől jobban kellett volna óvakodnia Magyarországnak a záró kvalifikációs mérkőzésen, és akkor talán most mi készülnénk a jövő tavaszi pótselejtezőkre:
„Ha egy spanyol csapatnak adsz egy labdát, azok elkezdenek futsalozni, ha adsz egy holland csapatnak, fölállnak pozícióba és ugyanazt a német játékrendszert elkezdik pozícióban játszani. Adsz egy német csapatnak egy labdát ugyanerre a játékrendszerre, akkor váltásokból mennek előre és kontrából rúgják a gólokat. Ha meg az ír csapatnak, akkor az meg beíveli a labdákat, és ugye úgy fog gólokat rúgni. Itt is egy játékrendszerről beszéltünk, sőt, inkább egy filozófiáról. Hogy ha ezt teljesen összeraktuk, akkor ki fog menni, és úgy is fogunk igazolni, és ennek az irányába fogunk menni.”
Idézetek forrása: hunfoci.hu

Olvass tovább...