Kihagyta a rossz híreket a magyar miniszter, száznál is többen azért elmondták helyette

Meglesz idén is a magyarok kenyeréhez szükséges búza, ezt minden évben el szokták mondani az aratás után. A léc ugyanakkor nincs magasan, hiszen 2025-ben is közel 1 millió hektárra vetettek búzát a gazdák, az átlagtermés pedig 5,6 tonna körül alakult hektáronként.

Az össztermés tehát meghaladja az 5 millió tonnát, miközben a hazai szükséglet 1,1 millió tonna, ami még a jobb minőségű, úgynevezett étkezési búzából is könnyen összejön minden évben (mellette megkülönböztetjük az állatoknak való takarmánybúzát).

Nem az a nagy kunszt tehát, hogy a magyar gazdák etetni tudják a hazai lakosságot, sokkal inkább az, hogy maguk is jól keressenek a terményeken. Márpedig ez az utóbbi években meglehetősen nagy kihívásnak minősült, mert nem érvényesült az ökölszabály, miszerint 5 évből 1 gyengébb esztendő belefér – 2021 óta 3 ilyen is volt.

Ha egy átlagos, 300 hektáros családi gazdaság csak búzát termesztene, és a rossz időjárási körülmények miatt csak 1 tonna veszteséget szenvedne el hektáronként, összességében az is 300 tonna mínuszt jelentene számára. A mostani 77 ezer forint/tonnás felvásárlási árak mellett ez 23 millió forint kiesést jelentene, vagyis a termelők ennyivel kevesebb hasznot forgathatnak vissza (műtrágya, vetőmag, gépek stb. formájában) a termelésbe.

Így már érthető, miért reagáltak sokan ingerülten Nagy István agrárminiszter azon Facebook-bejegyzésére, miszerint országszerte befejeződött az aratás, és a hektáronkénti átlagok minden növényfaj esetében az ötéves átlagok fölé kerültek.

„Az utolsó 5 évből 3 igen aszályos volt… Sőt történelmi aszályos… 2022, 2024 és most 2025… Így kell mondani és így kell egy politikusnak szépíteni az eredményt”

– mutatott rá egy kommentelő a fentebb vázolt helyzetre. Más pedig azon tényezőket is kiemelte, amelyek nem a termelőkön múlnak, de azok negatív hatásait ők érzik meg a leginkább:

„Átvételi árakat nem mi szabjuk. Inputanyagok ára az egekben. Fejleszteni irgalmatlan nehéz – hisz minden nagyon drága. Munkaerő és biztos piac az nagyon bizonytalan, ennek okán a kurrens, nagy értékű növények termesztése megint csak nehézkes.”

És akadt olyan is, aki az őszi betakarítású növényekkel kapcsolatos problémákat is előrevetítette, hiszen a mezőgazdaság számára még csak most jön a feketeleves. A kalászosok megúszták az aszályt, de a többi kultúra alaposan megszenvedte:

„Kíváncsi vagyok, hogy az őszi betakarítás milyen eredménnyel zárul! Mert hogy a körülöttünk lévő területeken kiégett, megsült a kukorica 40-60 cm magasságban, mindez a csapadék hiánya miatt! Igaz, hogy erre van mindig a legnagyobb forróság, de ha annyira kapott volna csapadékot, mint amennyire nem, akkor még túlélte volna. Már java részét le is takarították, mert látványnak is borzasztó volt! Megettem a kenyerem javát, de ilyen soha nem volt! Könnyezve mentem el ezek mellett a táblák mellett. Ez négy éve kezdődött, a napraforgó hasonlóképpen.”

A bejegyzés és a kommentek itt olvashatók: