Ez volt a Rákosi-rendszer egyik legnagyobb mezőgazdasági baklövése, ma sem érti senki

A Rákosi-rendszer idején a magyar mezőgazdaságban nem csupán a kollektivizálás radikális lépései hozták el a hagyományos, évszázados ismereteken nyugvó gazdálkodás végét. Megjelentek az abszurd, ma már inkább megmosolyogtató próbálkozások is, amelyek akkoriban az újdonság és a modernizáció erejükkel hatottak az emberekre, mintsem az észszerűséggel. 

Az ötvenes évek vezetése úgy vélte, hogy a tervgazdálkodás révén a mezőgazdaságot teljesen átalakítva elérhető egy hatékonyabb, előre megtervezett termelési rendszer. A lényeg, hogy minden döntést egy központi terv határoz meg, amit végre kell hajtani bármilyen furán is hangzik. Ezen eszme talaján számos merész kísérlet szökött szárba, melyek nem vették számításba az ország meteorológiai és éghajlati adottságait.

Narancsvidék a magyar tenger mentén

Már jóval a globális felmelegedés emlegetése előtt megszületett a gondolat, hogy nehogy már csak a spanyoloknak legyen mediterrán gyümölcspiacuk. Ennek fényében a Balaton közelében megpróbáltak narancsfákat ültetni. 

A “szakértőknek” azonban hamar szembesülniük kellett a szigorú igazsággal, azzal a ténnyel, hogy nálunk a narancsfa igényeit meghaladóan hideg és párás az éghajlat. Így a kísérlet csúfos kudarcot vallott. 

Hasonlóképpen, az Alföldön indított gyapottermesztési kísérlet is a trópusi növények iránti vak hitből fakadt, ám a sivatagi szél és a forró, de vízhiányos környezet nem tette lehetővé a gyapot megfelelő növekedését. A tévedés elismerése helyett azonban meghamisított fotókat közölt a propagandasajtó a dús gyapottermésről.

Honnan jöttek ezek az abszurd ötletek?

Az ötletek részben a nyugati példák, részben pedig a radikális modernizáció iránti vágy hatására születtek. A tervgazdálkodás lényege az volt, hogy a gazdálkodási ciklus minden egyes részét – a vetéstől a betakarításig – előre megtervezzék, így kizárva az egyéni, hagyományos döntéseket. 

Ezzel a megközelítéssel azt remélték, hogy a mezőgazdaság nem csupán a termelés mennyiségét, hanem annak minőségét is javítani fogja, és egyben hozzájárul majd a nemzet gazdasági fellendüléséhez. 

Az emberek élete radikálisan megváltozott ebben az időszakban

A Rákosi-rendszer súlyos és visszafordíthatatlan következménye volt, hogy a régi paraszti, családi gazdaságok helyét átvette a centralizált, államilag irányított rendszer, melyben a helyi tapasztalatok és hagyományok elvesztették jelentőségüket. 

Az új, mesterségesen megszabott időbeosztás, a kötött munkaidő és a szigorú termelési kvóták oda vezettek, hogy a vidéki emberek hétköznapi életében a gazdasági tervezés és az állami elvárások uralkodtak. Bár a kísérletek – mint a narancsfák vagy a gyapottermesztés – mára csak a korszak abszurditásait idézik, akkoriban valóban elhitték, hogy ezek az elképzelések a mezőgazdasági forradalom kulcsai lehetnek. 

A paraszti gazdaságok 1948 és 1961 közötti kollektivizálása a népesség közel felét érintette Magyarországon, ezt a pusztító folyamatot mutatja be ez a videó: