Egy József Attilának tulajdonított kézirat megkérdőjelez mindent, amit a költő utolsó éveiről tudtunk? Elképesztő vitát váltott ki a rejtélyes versrészlet

Néhány évvel ezelőtt, még 2021 év elején érkezett a hír, hogy a kutatók felfedeztek egy titokzatos József Attila kéziratot, amelyet később áverésre is bocsátottak, ám a irodalomtörténészek közül többen is megkérdőjelezték a mű eredetiségét.

A megtalált versrészlet az Edit címet kapta, a felfedezett kéziratot pedig egy kisebb tanulmány kísérte, melyet Bíró-Balogh Tamás írt. Az irodalomtörténész az Edit című, tintával írt verset „minden kétséget kizáróan József Attila sajátkezű autográfjaˮ-nak ismerte el, és kinyilatkoztatta, hogy „mindenképpen egy új mérföldkő a József Attila-életműbenˮ.

A szakértő a kéziraton szereplő dátum (1935. március 8.) alapján ugyanis arra következtetett, hogy a versben megszólított és a címben feltüntetett Gyömrői Edit (a költő analitikusa) iránt József Attila már jóval korábban gyöngéd érzelmeket táplált, mint ahogy azt a szakirodalom, a publikált verseit is elemezve eddig tudta.

Ezt az elméletet azonban József Attila legfőbb irodalom kutatója, Tverdota György több ízben is cáfolta. A legfontosabb probléma szerinte az volt, hogy az Edit című szöveg nem vers.

A József Attila-kutatókat váratlanul érte az új lelet bemutatása, főleg annak fényében, hogy Bíró-Balogh egyedül a mesterét, Lengyel Andrást vonta be a kézirat hitelességének ellenőrzésébe. A dokumentumot ő is eredetinek ismerte el. Az új kézirat azt jelentette volna, hogy már 1935 márciusára fellobbant a szerelem József Attilában Gyömrői Edit iránt, ám ennek nagyjából egy évig ennek semmilyen, a költői életműben megmutatkozó nyoma nem lenne. Ezek után nem is csoda, hogy az irodalomtörténészek között hatalmas vita alakult ki a kézirat hitelessége kapcsán.

A nyilvánosság előtt előbb Tverdota György, majd Bókay Antal tette szóvá, hogy a kézirat szövege nem vers, hanem csak verscsíra. Bíró-Balogh azonban erre azt válaszolta, hogy sokféle vers létezik, nincs rá objektív kritérium és így tovább. Konszenzus azonban nem született közöttük.

Ez lett végül a kézirat sorsa

A kéziratot árverésre bocsátották, ám a 2021 február 18-án indult licit másnapján a József Attila Társaság már jelezte, hogy a vers „vizsgálata során olyan problémák merültek föl, amelyek fölvetik a kézirat hamisítvány voltának gyanúját”, noha a fizikai valójában nem tanulmányozták az árverésre bocsátott dokumentumot.

Ezt követően az Antikvárium.hu által kezdeményezett komolyabb vizsgálatot 22-én végezték a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). A kézirat szemléjén megjelentek a József Attila Társaság képviselői, a PIM restaurátora és gyűjteményi szakemberei, az Antikvárium.hu képviselője, valamint Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész is. A titokzatos kéziratot pedig végül nem bocsátották újra árverésre, az eredetiségét ugyanis nem lehetett megállapítani. Ám mint látható így is az egyik legnagyobb irodalmi nézeteltérést váltotta ki a szakemberek között.

A József Attila kézirat hitelességét állító Bíró-Balogh Tamás a Mozaik című műsorban így nyilatkozott korábban a felfedezésől: