Egy József Attilának tulajdonított kézirat megkérdőjelez mindent, amit a költő utolsó éveiről tudtunk? Elképesztő vitát váltott ki a rejtélyes versrészlet

Néhány évvel ezelőtt, még 2021 év elején érkezett a hír, hogy a kutatók felfedeztek egy titokzatos József Attila kéziratot, amelyet később áverésre is bocsátottak, ám a irodalomtörténészek közül többen is megkérdőjelezték a mű eredetiségét.

A megtalált versrészlet az Edit címet kapta, a felfedezett kéziratot pedig egy kisebb tanulmány kísérte, melyet Bíró-Balogh Tamás írt. Az irodalomtörténész az Edit című, tintával írt verset „minden kétséget kizáróan József Attila sajátkezű autográfjaˮ-nak ismerte el, és kinyilatkoztatta, hogy „mindenképpen egy új mérföldkő a József Attila-életműbenˮ.

A szakértő a kéziraton szereplő dátum (1935. március 8.) alapján ugyanis arra következtetett, hogy a versben megszólított és a címben feltüntetett Gyömrői Edit (a költő analitikusa) iránt József Attila már jóval korábban gyöngéd érzelmeket táplált, mint ahogy azt a szakirodalom, a publikált verseit is elemezve eddig tudta.

Ezt az elméletet azonban József Attila legfőbb irodalom kutatója, Tverdota György több ízben is cáfolta. A legfontosabb probléma szerinte az volt, hogy az Edit című szöveg nem vers. 

Nem kész vers, hanem egy verscsíra, egy fogalmazvány, ami egy készülő vagy készíteni tervezett vershez írt első nekifutásnak tekinthető. Hogy ez a nyolcsoros szöveg nem kész vers, arra szerinte az is utal, hogy a költő két helyen vízszintes vonallal elválasztást is tett a sorok közé. Márpedig, folytatta a gondolatmenetet, ha ez nem egy kész alkotás, akkor a költő miért datálta és miért írta alá?

A József Attila-kutatókat váratlanul érte az új lelet bemutatása, főleg annak fényében, hogy Bíró-Balogh egyedül a mesterét, Lengyel Andrást vonta be a kézirat hitelességének ellenőrzésébe. A dokumentumot ő is eredetinek ismerte el. Az új kézirat azt jelentette volna, hogy már 1935 márciusára fellobbant a szerelem József Attilában Gyömrői Edit iránt, ám ennek nagyjából egy évig ennek semmilyen, a költői életműben megmutatkozó nyoma nem lenne. Ezek után nem is csoda, hogy az irodalomtörténészek között hatalmas vita alakult ki a kézirat hitelessége kapcsán.

A nyilvánosság előtt előbb Tverdota György, majd Bókay Antal tette szóvá, hogy a kézirat szövege nem vers, hanem csak verscsíra. Bíró-Balogh azonban erre azt válaszolta, hogy sokféle vers létezik, nincs rá objektív kritérium és így tovább. Konszenzus azonban nem született közöttük.

Ez lett végül a kézirat sorsa

A kéziratot árverésre bocsátották, ám a 2021 február 18-án indult licit másnapján a József Attila Társaság már jelezte, hogy a vers „vizsgálata során olyan problémák merültek föl, amelyek fölvetik a kézirat hamisítvány voltának gyanúját”, noha a fizikai valójában nem tanulmányozták az árverésre bocsátott dokumentumot.

Ezt követően az Antikvárium.hu által kezdeményezett komolyabb vizsgálatot 22-én végezték a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). A kézirat szemléjén megjelentek a József Attila Társaság képviselői, a PIM restaurátora és gyűjteményi szakemberei, az Antikvárium.hu képviselője, valamint Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész is. A titokzatos kéziratot pedig végül nem bocsátották újra árverésre, az eredetiségét ugyanis nem lehetett megállapítani. Ám mint látható így is az egyik legnagyobb irodalmi nézeteltérést váltotta ki a szakemberek között.

A József Attila kézirat hitelességét állító Bíró-Balogh Tamás a Mozaik című műsorban így nyilatkozott korábban a felfedezésől:

Forrás: Népszava /  Telex / Magyar Nemzet