Betiltották az 1956-os filmeket Magyarországon, elképesztő hogy ez megtörténhetett

Volt idő, mikor a filmesek nem dolgozhattak fel kedvük szerint bármilyen témát, a szocializmusban legalábbis tiltva volt minden olyan alkotás, ami a létező rendszert kritizálta, 1956 például sokáig úgy ahogy volt, tabunak számított a magyar filmgyártásban.

Sok rendező ezért ún. parabolisztikus filmeket kezdett el készíteni, ahol a téma nincs konkrétan kimondva, és inkább csak szimbólumok szintjén fogalmaznak meg kritikát - ilyen volt például Jancsó Miklós számos alkotása is. Az első magyar film például, ahol 1956-ot nem elleforradalomnak, hanem forradalomnak hívták, az 1981-es Megáll az Idő volt Gothár Péter rendezésében - ekkora már sokat puhult a kommunista rendszer.

A három T (Tiltott Tűr, Támogat) rendszerén azonban néha átcsúsztak filmek, amikről csak az elkészültük után derült ki, hogy mennyire rendszer-kritikusak, vagy éppen felbujtásra alkalmas művek.

A Tanú példáját valószínűleg mindenki ismeri, a szatirikus hangvételű vígjáték 69-ben készült el, és a Rákosi-rendszer visszásságait karikírozta Pelikán elvtárs kalandjain keresztül. A probléma éppen csak az volt, hogy Kádár János rendszerére is ugyanúgy igazak voltak a filmben ábrázolt abszurditások, ezért a cenzúra jobban látta dobozba rejteni a filmet, és 10 évig be sem mutatták. Addig a kommunista párttagok rendszeresen újranézték a Balatoni pártüdülőkben, körükben is nagyon népszerű volt a film. 

Bacsó Péter egyébként egyáltalán nem volt a rendszer keménykezű kritikusa, mint ahogy a sokat méltatott, főként történelmi témáiról ismert Várkonyi Zoltán sem, akinek szintén betiltották egy filmjét, ami pont 1956-ban készült el. A Keserű igazság csaknem 30 évig pihent, mielőtt 1986-ban mozikba engedték.

A film valószínűleg azért készülhetett el, mert bár a rendszert direktem kritizálni nem szabadott, a társadalmi élet problémáit feszegető alkotások világkorukat élték, a szocializmusban számos klasszikus készült például az első generációs értelmiség nehézségeiről, a falusi kultúra elsorvadásáról, vagy a cigányság 70-es évektől eszkalálódó problémáiról.

A Rákosi-korban a földosztás és az erőltetett iparosítás voltak talán a legaktuálisabb témák, ezekhez hozzá lehetett nyúlni, már amennyiben a végén a szocializmus győzedelmeskedik. A Keserű igazság egy mezőgazdasági üzem köré szövi a hétköznapi emberek drámáját, lényegében egy alkalmatlan vezető felelőtlenségéről szól, ez azonban túl sok volt a cenzoroknak pont abban az évben, mikor kitört a forradalom.

Egy másik 1956-os film is betiltásra került abban az évben, Az eltüsszentett birodalom volt, ami egyébként rekordtartó, mert pályafutása során további négy alkalommal is betiltották, annyira tanácstalanok voltak, hogy mennyire kellene komolyan venni ezt a mesét, ami egy jól ismert történetet dolgoz fel, mikor minden alattvaló köteles lenne egészséget kívánni az uralkodónak, mikor az tüsszent, de egy juhász kiáll a pöffeszkedő hatalom ellen.

Ebben a filmben a király külsőleg is nagyon emlékeztetett Rákosi Mátyásra, és amit 69-ben már úgy tűnt meg lehet csinálni, azt ebben az évben még korántsem. Végül csak 1989-ban került ismét vászonra a film.

Ha jobban is érdekel a téma, ajánljuk mindenki figyelmébe Gábor János remek írását, aki összeállított egy 10-es listát a betiltott magyar filmekről, amin szerepel például Nemes Jeles Lászlónak, az Oscar-díjas Saul fia rendezőjének édesapja, Jeles András is. Hozzá kell tenni, hogy a magyarországi kommunista rendszer cenzúrája még mindig meglehetősen puha volt ahhoz képest, amik más diktatórikus rendszerekben működnek, akár a mai napig is. Várkonyi haláláig meghatározó rendező maradt, Bacsó Péter is sokszor rendezhetett még, Banovich Tamásnak viszont 9 évet kellett várni a következő lehetőségre.

Forrás: Leet.hu