Magyarokról szóló 700 éves feljegyzésre lehetünk büszkék mindannyian, melyet már anyanyelvünkön is olvashatunk

A magyarság őstörténete kiemelten értékes téma oldalunk számára, sok cikket írunk a történelmünk kevésbé ismert oldaláról. Különösen értékesek a történelemtudomány számára azok a források, amelyek valamilyen külső országban keletkeztek, és úgy írnak a magyarságról: egészen biztos nem lehet őket részrehajlással vádolni.

A napokban jelent meg különösen nagy jelentőségű könyv, a több mint százezernyi verssort tartalmazó úgynevezett Stájer rímes krónika magyar fordítása. A mű a 14. század elején keletkezett, szerzője egy Ottokár nevű stájer kisnemes, aki a híres Lichtenstein család szolgálatában állt a mai Németország területén, krónikáját felnémet nyelven írta meg.

A krónika felbecsülhetetlen értékű információval szolgál a középkori életmódról, és benne a magyarokról is, Ottokár ugyanis személyesen ismert több magyar királyt is, kezdve a második honalapítónak nevezett Árpád-házi IV. Bélától az első Anjou-házi uralkodóig, Károly Róbertig, és a nemesség legmagasabb rangú tagjaival is tartotta a kapcsolatot.

A kutatók már korábban is ismerték a művet, ám a nagyközönség számára csak most vált elérhetővé a magyar fordítás. A szerző rengeteg hadjáratot ír le, amiben a magyarokat kiváló hadurakként és katonaként írja le, akik komoly jártasságról tettek bizonyságot a harcmezőkön.

A magyar katonákról azt is megemlíti, hogy harcmodoruk nem illeszkedik a tipikusnak mondható nyugati típusú lovagi harcmodorhoz, hanem máshogyan állnak a csatákhoz, ám ezt nem kritikaként, inkább információként osztja meg.

A szerző rengeteg leírást megoszt az élet mindennapi dolgait illetően is: elképesztő tárháza az információnak a korszak iránt érdeklődőknek. A rengeteg leírás szó szerint értendő, Ottokár értekezik többek között az udvari ceremóniák ügymenetelének részletes leírásától a háborúkat lezáró békekötések előkészítéséig és végrehajtásáig, az uralkodók tanácsadóinak vitáiról, de az utak karbantartásáról, a várépítésekről az olyan profán dolgokig, mint például az éjszakai szálláshelyeken elhangzó inzultusok.

Amennyiben szívesen olvasnak hasonló érdekes dolgokat a magyarság történelméből, olvassák el cikkünket amelyet egy a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán kutató történészcsapat által felfedezett kardról írtunk, mely egészen megdöbbentő dolgokat világíthat meg:

Rejtélyes markolatú kard lehet a bizonyíték a magyar-hun rokonságra? Egy új felfedezés rávilágít, mi közünk Indiához

Olvass tovább...