Ha rühelled a magyar filmeket, akkor is látnod kell a Tündérkert első évadját

Megmondom őszintén, nem nagyon szeretem, ha valaki divatból fikázza a magyar mozgóképes alkotásokat. Teljesen mindegy, mi kerül a mozikba vagy a tévébe, ha ott van benne, hogy magyar, máris szidják és eltaszítják. Nem mondom, vannak olyan esetek, amikor az adott alkotás tényleg megérdemli, hogy lehordják a sárga földig - ékes példa erre az Aranybulla, amiről én magam sem vagyok jó véleménnyel -, de még be sem mutatták a Most vagy soha! című Petőfi-filmet, és már azt is olyan sokan lehurrogják, mintha legalább hetek óta menne a mozikban.

Igaz, az alkotók sokszor önszántukból mennek a pofonért - gondoljunk csak arra, milyen nagy szavakkal dobálóznak manapság a hazai alkotások terén. Az Aranybulla már megkapta a "magyar Trónok harca" ragadványnevet, majd csúnyán meg is bukott, éppen ezért nem csoda, hogy sokan szkeptikusan, már előre gúnyos mosollyal az arcukon fogadták a hírt, miszerint érkezik az ugyancsak "magyar Trónok harcaként" bepromózott Tündérkert című sorozat, ami Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját dolgozza fel.

Egy éven belül két "magyar Trónok harcát" is kaptunk, csodálkozunk rajta, hogy az Aranybulla után mindenkinek elege lett a bearanyozott sz*rból, és már nem akarnak olyan sokan bizalmat adni a Tündérkertnek? Márpedig csúfos nézettséggel indított a Móricz Zsigmond regényeit feldolgozó sorozat, mert míg az Aranybulla első epizódját 220 ezren követték figyelemmel, addig a Tündérkert nyitórésze 178 ezres átlagnézettséggel futott. Igaz, nincs mindegyik epizódról még hivatalos adat, de az biztos, hogy a harmadik epizódot már feleannyian nézték, mint az első részt.

Hozzá kell tenni, hogy ezek a számok csak a televíziós sugárzásra vonatkoznak, azt nem tudni, hogy hányan nézték vissza a Tündérkert részeit mondjuk valamelyik online sorozatnézős platformon, vagy hányan töltötték le a torrentoldalakról. Most, hogy véget ért az első évad, kijelenthetjük, hogy a Tündérkert egy fontos mérföldkő a hazai mozgókép történetében, de több szempontból is keserű szájízt hagy maga után.

Mint köztudott, a Tündérkert Báthory Gábor fejedelem uralkodása idején indul, aki ugyan nem sokáig maradt trónon, de mély nyomot hagyott Erdély történelmében.

Móricz Zsigmond regénytrilógiáját nyugodtan nevezhetjük az igazi magyar Trónok harcának, mert mind az intimitásban, mind a belső viszályok, az intrikák, és a harcok terén is nagyon sok hasonlóságot mutat George R. R. Martin műveivel; épp csak nincsenek benne sárkányok és mások. Ha ebből indulunk ki, a Tündérkertre is simán hivatkozhatunk így, de nyilván a nagy szavak magas elvárásokat eredményeznek, viszont nem könnyű egy ilyen volumenű művet adaptálni - több ponton meg is botlik és kapkodóssá válik a szkript -, ha a 8 részes (összességében 7 és fél órás játékidejű) évadot 3,6 milliárd forintból kellett tető alá hozni. Viszonyításképpen a Most vagy soha! összesen 6,1 milliárdból készülhet el, és az egy nagyjából 2 órás mozifilm lesz.

Magyarán egy 52-56 perces részt átlagosan 450 millió forintból kellett kigazdálkodnia az alkotóknak, ami kétségkívül nem egyszerű, de épp ezért kell finoman, igazságosan bánni a Tündérkerttel, mert azt kijelenthetjük, hogy a készítők szinte mindent megtettek, hogy egy látványos és izgalmas, a büdzséhez mérten nyers, erőszakos, és nagyszabású sorozatot készítsenek. Kérdés, hogy ez mennyire elég a nézőknek?

^{(Fotó: Megafilm)}

Annak ellenére, hogy a magyar történelem bizonyos korszakában játszódik, a Tündérkert - akárcsak Móricz Zsigmond - csak a legfontosabb dolgokban, tényekben akar ragaszkodni a történelmi hitelességhez, de nyilván már az alapmű is nagyon sok helyen eltér ettől, másrészt vannak olyan dolgok, amiket úgymond ilyen kevés pénzből lehetetlen lett volna megvalósítani. Tehát a Tündérkert stábjának rengeteg kompromisszumot kellett kötnie, de ezzel nincs is semmi probléma egészen addig, amíg kitartanak amellett, hogy ezt a minőség, és nem a lustaság miatt teszik.

Valószínűleg a pénz miatt történt az is, hogy a sötét és mocskos középkor a legkevésbé sem látszódik sötétnek és mocskosnak, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, és a többi szereplő is mindig patyolatra mosott és vasalt ruhákban, fényes páncélzatokban, és gondos fodrászok keze munkáját dicsérő, tökéletes frizurákban jön-megy a jelenetekben. Ennek is megvan az oka: ugyanis a Tündérkert nagyon sok erőszakos, brutális pillanatot tartalmaz - olyanokat, amiket magyar filmben eddig nem láthattunk.

Minimális spoiler: mind ez idáig nem láthattunk élve máglyán égő embert, nem láttunk katonát fejébe állított pengével, nem láttunk premier plánban filmezett nyakazást, és még nagyon hosszan tudnám sorolni. Bizony, a Tündérkert bővelkedik a gusztustalan és véres jelenetekben, és ezen a ponton jár a taps a speciális trükkökért, valamint a sminkért és a maszkért felelős stábtagoknak, mert elképesztő melót fektettek bele, hogy a nézők hátán kicsit végig fusson a hideg, miközben nézik a sorozatot.

Csak hát nem lehet mindent, ugyebár. Vagy elborzasztjuk kicsit a nézőt ezekkel a gyönyörű, mégis durva képsorokkal, vagy finomítunk a cselekményen, semmit sem mutatunk képen, helyette minden legyen bemocskolva, legyen koszos, büdös, szagos; olyan, amilyennek egy középkorban játszódó történelmi sorozatnak lennie kell. Az alkotókhoz hasonló döntést hoztam volna magam is, mert inkább mutatok nyakazásokat, hulló végtagokat, bekékült hullákat, és vérben úszó, elvágott nyakakat, mint egy kupac lótrágyát Kolozsvár főterének közepén.

Ezek után, bár akkor is viccesen és komolyan vehetetlenül nézett ki, hogy a hetekig pincebörtönben sínylődő Báthory Erzsébet még a halála előtt is szinte tökéletes hajjal és makulátlan tisztaságú arccal imádkozott, akkor sem fogok ezen rugózni, mert tudom, hogy cserébe mit kaptam az alkotóktól.

^{(Fotó: Megafilm)}

Na, de mennyire igaz az, hogy a Tündérkert a magyar Trónok harca?

Ha azért aggatták rá ezt a nevet, mert ugyanúgy tele van szexszel, belső viszályokkal, ármánykodásokkal, és vérengzésekkel, akkor is csak a marketing miatt lehet így nevezni, mert tudjuk, hogy Móricz Zsigmond ilyenre írta meg az alapművet - márpedig az jóval előbb született, mint a Trónok harca. Viszont tény, hogy az HBO sikersorozatát jóval többen látták, mint amennyien olvasták az Erdély-trilógiát, ezért azáltal, hogy a magyar Trónok harcának nevezünk egy sorozatot, több ember érdeklődését lehet felkelteni, és több nézőt lehet odaültetni elé. A hibát azok követték el, akik indokolatlanul ráaggatták ezt a nevet az Aranybullára, és mivel egy magyar sorozat egyszer már elbukott ezzel a reklámszöveggel, nyilván senki sem akar úgymond több időt fecsérelni a maszlagokra.

Pedig a Tündérkert nem érdemli meg, hogy ennyire semmibe vegyék, minden hibája ellenére is mérföldekkel jobban sikerült alkotás, mint az Aranybulla. Sokan egyébként azt is felhozták ellene, hogy a főcímdala, illetve az intrója is egy az egyben a Trónok harcát akarja majmolni. Való igaz, hogy a fő téma dallamvilágában felfedezhetők hasonlóságok és ügyes átdolgozások, viszont az intró semmiképp sem vádolható azzal, hogy a Trónok harcát akarja másolni, hiszen inkább hasonlít a Szulejmán bevezetőjére.

Amiben viszont tényleg az HBO sorozatát másolja - bár abban sem tudatosan -, hogy ugyanazt a hibát követte el az évad második felében, mint a Trónok harca. Míg az első epizódok szép, lassan építkeztek, az 5. epizódban rohamtempóra váltott a széria, bizonyos karakterek egyik jelenetről a másikra több száz kilométernyi távolságot tettek meg, és még számos olyan dolgot felfedeztünk, amit most nem fogok külön részletezni - akit ez érdekelne, olvassa el az erről szóló cikkünket.

A Tündérkert elkövette a Trónok harca legnagyobb hibáját, kiakadtak a nézők

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Beszéljünk még kicsit a szereplőkről: azt már megkapta a sorozat többször is, hogy a Báthory Gábort alakító Katona Péter Dániel nem nagyon hasonlít külsőségekben Erdély egykori fejedelmére, de ez nem is baj. Hogy úgy fogalmazzak, ehhez a karakterábrázoláshoz sokkal jobban illett ez a selymes arcú Targaryen-fattyú megjelenés, mert így a néző hamarabb meg tudta utálni a figurát. Köztudott, hogy történész szakértő segített a forgatókönyvért felelős írónak abban, hogy a szereplők valamilyen szinten hűek maradjanak a történelmi személyekhez, akiket megjelenítenek; és ahhoz a Báthory Gáborhoz, akit mindenki utált, akit legszívesebben mindenki kardélre hányt volna, és aki gyakorlatilag minden nőt meghágott, aki az útjába került, tökéletes casting volt Katona Péter Dániel. A fiatal színész eleinte nem nagyon találta a helyét a szerepben, de nagyjából a 2. epizód után végre bele tudta élni magát, és utána meg tudott maradni olyan Báthory-nak, akit mi magunk is szívesen kinyírtunk volna.

Hasonlóképpen brillírozott a szerepében a Bethlen Gábort alakító Bokor Barna, a keservesen keveset látott Báthory Erzsébetet alakító Szamosi Zsófia, a Tündérkert Kisujjaként is nevezhető Rajkai Zoltán, és a fejedelemasszonyt játszó Dobos Evelin - bár utóbbinak a karaktertörténete fájó pontja az évadnak; tulajdonképpen a forgatókönyv is ugyanolyan bábként, eszközként kezelte őt, mint a hatalmasok játékát játszó nagyurak, akik egyszer Bethlen befolyásolásához, máskor Báthory elcsalásához használták. A szereplők közül talán Báthory Anna karaktere volt az, aki a legszebb ívű utat járta be; az ő fejlődéstörténete a leglátványosabb eleme a cselekménynek, a tiszta lelkűséget és ártatlanságot magából sugárzó Szőke Abigél pedig telitalálat volt ennek a figurának a megformálására.

Kell a folytatás, legyen még Tündérkert?

Én örülnék neki, ha a Megafilm megcsinálná a következő évadot, és bízok benne, hogy a következő szezont már egy magasabb költségvetésből sikerül leforgatni, mert úgy talán ki tudnák küszöbölni azokat az esztétikai hibákat is, amiket a Kísértések kora alcímet viselő évadban elkövettek az alkotók. Hozzá kell tenni, hogy amit lehetett, azt maximálisan kihozták az első évadból; minden epizód fantasztikusan van fényképezve, olyan képi világa van a szériának, ami egyszerre idézte meg nálam A hobbit-filmeket, valamint A boszorkányvadászat című Nicolas Cage-produkciót. Ha valaki nem kedveli a magyar mozgóképes alkotásokat, akkor is érdemes adnia egy esélyt a Tündérkertnek, mert tényleg olyan technikai és látványelemi megvalósítások vannak benne, amiket nemzetközi produkcióktól már régen megszokhattunk, de hazai téren még nem találkozhattunk hasonlóval.

És bár a törikönyvekből tudjuk, hogy az évadzáró történései után hogyan tovább, mégis olyan végsnittet kapott az első szezon, hogy már most sajnálom, hogy jövő pénteken nem lesz új epizód. Azt is mondhatnám, hogy bár a sárkány három fogából kettő kihullott, a legerősebb egyedül is képes lesz szétmarcangolni az ellenséget.