A rettegett zsarnok mágikus kardja csaknem annyit ér, mint hazánkban az ötös lottó rekordnyereménye

A 18. században élt indiai uralkodó, Tipu Szultán kardja nem csupán egy történelmi relikvia, hanem igazi művészeti alkotás is, amely most új rekordot állított fel. Elképesztő összegért, 17,5 millió dollárért (körülbelül 14 millió font) kelt el egy árverésen. Ha fontban nézzük, akkor jóval több, mint 6 milliárd 130 millió forint, vagyis az ötös lottó rekordnyereményét csaknem súrolja az ára. Nehéz megemészteni, hogy tényleg egy kardról van szó. Bár eredetileg csak 2,5 millió dollárért (kb. 2 millió font) tervezték eladni, ez a lenyűgöző fegyver messze túlszárnyalta a várakozásokat. Nem csupán a legkomolyabb értékkel bíró kard lett ezáltal, hanem az indiai és az iszlám kultúra legdrágább tárgya is.

Ezt a pompás fegyvert a legendás szultán uralkodása idején, 1782 és 1799 között a hálószobájában tartotta dísztárgyként, tehát valódi ütközetben nem vett részt. A kard egyedülálló kézműves munka, amely híres a rendkívüli fizikai tulajdonságairól. A Wootz acélból – vagy közismertebb nevén damaszkuszi acélból – készült tárgy nagyon különlegesnek számított a maga korában. A hasonló ötvözetből készült kardok olyan hírnévre tettek szert, hogy könnyedén képesek átvágni még a legerősebb páncélokat is, így elkészítésük kiemelkedett valamennyi akkori fémmegmunkálási mód közül. Az aranyozott markolaton bonyolult díszítések találhatók, míg a penge feliratai "Az uralkodó kardjának " nevezik. Akadnak rajta további vésetek is, de ezek már az uralkodó halála után kerültek rá.

Miután Tipu Szultánt legyőzték, a brit csapatok 1799-ben megszerezték ezt a különleges kardot a hálószobájából, majd átadták David Baird tábornoknak, „az ostrom alatt vezetett hadműveleteinek és kiemelkedő bátorságának elismeréséül”, ahogyan azt a Bonhams árverési ház sajtóközleménye megemlíti.

A legyőzött indiai nagyúr csatában is használt fegyvereit brit múzeumokban őrzik. Ennek a kardnak az igazi különlegességét az aranyozott markolat művészi díszítése jelenti, amely lenyűgöző utazást kínál a múltba és felidézi a fegyver híres uralkodóval való szoros kapcsolatát.

Érdekes módon Tipu Szultánt tartják számon az első, rakétákat használó hadvezérként, hiszen olyan fémcsöveket alkalmazott, amelyeket lőporral töltöttek meg, majd nagy hatótávolságú lőfegyverként vetettek be a brit támadásokkal szemben. Ez rendkívül előremutató volt az adott korban, még azzal együtt is, hogy ezek a „rakéták” nem voltak különösebben hatékonyak vagy pusztítóak. A hangos robbanások és fényes szikrák ezzel együtt mégis elegendőek voltak ahhoz, hogy megfélemlítsék a Kelet-indiai Társaság erőit. Így tehát, bár hasznosságuk korlátozott volt, mégis fontos szerepet játszottak a harcban.