A kínai császár sírjában olyan dologra bukkantak, ami átírta a történelmet, senki nem hitt a létezésében

Kína nem csupán napjainkban számít hatalmas és gazdasági, politikai, illetve katonai értelemben véve is rendkívül erős államnak, már évezredek óta meghatározó a környezetére és a világra gyakorolt hatása. Gazdag történelme, kifinomult spiritualizmusa, természeti és művészeti értékei mindenkit képesek elkápráztatni. A múltjában pedig olyan titkok lapulnak, amelyek még a kutatókat is meg tudják lepni.

Minden népről sokat elárul az, ahogyan a holtakhoz viszonyul. A temetkezési szokások, az ilyenkor alkalmazott szertartások és általánosságban véve a hozzáállásuk a kérdéshez szinte minden népcsoport esetében különbözik valamelyest. A monumentális szó kapcsán a fáraók vezette Egyiptom ugrik be mindenkinek, de a díszes és különleges megoldások tekintetében a hatalmas távolkeleti ország sem vall szégyent.

A Kínai irodalomban már Kr.u. 320-ban is találhattunk említéseket a díszes jáde temetkezési öltözetekről, ezzel együtt nagyon sokáig csupán mítosznak gondolták ezeket. Egészen 1968-ig kellett várni, amikor két csodálatos, épségben fennmaradt jáde halotti páncélt találtak a régészek, amelyek több ezer apró jáde lemezből állnak, amiket aranyhuzalokkal erősítettek össze. A Han dinasztia uralkodója, Liu Sheng és párja, Dou Wan hercegnő testét rejtették a gazdagon díszitett műremekek.

Nem egyszerűen a szépérzékük, vagy gazdagságuk fitogtatása vezérelte őket a különös temetési módozat választásakor, hanem az a varázslatos erő, amit a jádénak tulajdonítottak. Hitük szerint képes megóvni a testet az enyészettől és távol tartani tőle a szellemeket. A tisztaság, erkölcsi integritás és a hallhatatlanság szimbólumának tartották.

Nagyon pontos szabályai voltak a temetkezésnek, azt is előírták, hogy a jade ünnepi páncélzat elkészítésekor milyen cérnát szabad használni, ez az elhunyt személynek a társadalomban betöltött státuszától függött.  A császárok esetében arany, a hercegek és hercegnők esetében ezüstfonalat használtak. Az utóbbiak gyermekei réz fonalat, a kisebb nemesek pedig selyemfonalat használhattak. Az ennél alacsonyabb társadalmi csoportok esetében tilos volt jáde temetési öltözéket készíteni.

Nem csupán művészeti szempontból képviselnek komoly értéket ezek az alkotások. Liu Sheng díszes páncélzata nem kevesebb, mint 2498 darab jádéból áll, melyeket 1,1 kilogramm aranycérnával varrtak össze. Az aprólékosan kidolgozott műremek elkészítése 10-12 évet vehetett igénybe.

Kr.u. 222-ben tiltották be ezeknek az öltözékeknek a további használatát. Ennek okait a történészek főleg abban látják, az uralkodók aggódhattak, hogy ezek a fényűző tárgyak túlzottan vonzóak lehetnek a sírrablók számára, akik mindent megtettek volna a bennük található arany és ezüst eltulajdonítása érdekében.