A te fiókodban is rejtőzhet az oroszoktól ellopott náci kincsből, felbecsülhetetlen értéke miatt máig több ezren keresik

Miután meghalt, I. Frigyes Vilmos, aki a fia volt és őt követte a trónon egy diplomáciai kapcsolat megerősítése képpen és mivel tartózkodott a fényűző életviteltől I. Nagy Péter orosz cárnak adta a felbecsülhetetlen értékű kincset. A szobának nem csak az értéke, hanem a mérete is gigantikus volt, mivel folyamatosan építettek hozzá a borostyántáblákhoz, míg egy majdnem száz négyzetméter nagyságú termet adtak ki. Ezek Szentpéterváron, a Téli Palotában kaptak helyet, később pedig Carszkoje Szeloba, a Katalin-palotába szállították őket, ahol olasz építészeket is bevontak a mestermű végső formájának elnyeréséhez.

A szobához nagyjából 6 tonna borostyánt használtak, melynek mai értéke 240 millió fontnak felelne meg.

A szobához nemcsak borostyánt, hanem egyéb drága anyagokat is használtak: aranyakból formázott levelek és faragványok, drágakövek, angyal- és gyermekszobrok, és tükrök, amik a rávetülő gyertyák fényét felnagyítva fényárba döntötték a termet.

A tervező és a kivitelezés vezetője Andreas Schlüter volt. Katonai századok kiküldetés formájában gyűjtötték be a köveket, melyeket apró darabokra vágtak, fényesítettek és tökéletesítettek a színén, ezután pedig barokkos stílusban mozaik formában illesztették őket egymáshoz.

A szovjet kannibálszigetről most is félve beszélnek az emberek, ez volt Sztálin egyik legkegyetlenebb húzása

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A szobát sokáig építették, de lássuk időrendben: 1755-ben rendelte el I. Frigyes a költöztetésüket. Ezután 20 évig csinosítgatták és kiegészítették különböző elemekkel, 1770-ben pedig késznek nyilvánították.

A lemezek sokáig érintetlenül, teljesen épségben díszítették a királyi szobát, azonban 1941. június 22-én a német csapatok megtámadták a Szovjetúniót. Szeptember 17-ére Hitler hadsere elfoglalta Carszkoje Szelót, beleértve a Katalin palotát is. Az oroszok előre sejtve, hogy ez megtörténik el akarták szállítatni a kőtáblákat, azonban azok leszerelve kiszáradtak volna és könnyen törtek vola, így álcázásképp letapétázták a szobát, reménykedve, hogy ez majd elrejti a műkincset a kíváncsi német szemek elől. Azonban ez nem így történt és felfedezték a hihetetlen értékű műkincset. A kisebb szobrokat az elfoglalás után azonnal elszállították, a lapokért pedig Hitler visszaküldte az embereit és elrendelte, hogy azokat Königsbergbe szállítsák. Ez meg is történt (összesen 6 ember 36 órányi munkájának köszönhetően), így a táblák anyaországában került ismét összeállításra a mesés kincs és a legnépszerűbb náci látványossággá vált.

Itt pedig a szoba rejtélyes eltűnésének a története kezdődik: 1944-ben a szövegségesek bombázni kezdték a várost, 1945-ben pedig 1945-ben pedig az elszállításukról döntöttek. Utoljára 1945. január 12-én említik a szobát egy feljegyzésben, melyben a lapok becsomagolásáról és Szászországban küldésükről írnak. Utoljára akkor látták ezeket, mikor a ládákat egy teherautóra pakolták, majd örökre eltűntek.

2039-re visszatér a náci rémuralom? Rejtélyes bizonyítékot találhattak egy párhuzamos univerzumból

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A tudósokat a mai napig is foglalkoztatja a rejtély, hiszen amellett, hogy felbecsülhetetlen a kultúrális, történelmi és művészi értéke, valószínűleg a világ legértékesebb műtárgya is egyben.

Több teória is napvilágot látott a táblák hollétéről: van aki szerint a szoba egyszerűen megsemmisült a bombázások következtében. Ezt támasztja alá az az Orosz Nemzeti Levéltárból előkerült dokumentum is, melyben azt állítják, hogy 4 táblát találtak a kastély pincéjében, ebből hármat teljesen összeégve.

A másik népszerű elmélet, hogy a táblák hajórakomány formájában felkerültek a Wilhelm Gustloff fedélzetére, amit lebombáztak és elsllyesztettek. Azonban a hajó roncsainak többszöri feltárása sem mutatott semmilyen arra utaló jelet, hogy a borostyán a fedélzeten utazott volna.

Amit még gyakran megemlítenek, a türingiai Arnstadt melletti Jónás-völgyben kellene a tárgyak után kutatni, ahol Hitler egyik bunkerfőhadiszállása volt. Feltételezések szerint rengeteg egyéb náci kincset is ide menekítettek a háború alatt, míg végül a szovjet védők berobbantották a terület kapuját és elfoglalták a helyet. Ez azóta sem megközelíthető, 1991 óta nem léphetett be ide senki, így könnyedén elképzelhető, hogy itt őrzik a kincseket.

1945. február 6-án hamis rendszámú, svájci vöröskeresztes autóknak álcázott kamionokon menekítették ki a németek az értékeiket Weimarban, de arról nincs információ, hogy a szoba is erre a sorsra jutott volna. Innen még tovább menekítették a tárgyakat, de nem tudni hova. Azonban a Türingiai-erdő alatt egy több üres csarnok és bunkerrendszer is rejtőzik, ami korábban lőszer- és repülőgép gyár volt és tudvalevő, hogy ezeket is használták menekített kincsek tárolására. A terület szintén szovjet fennhatóság alatt áll.

Olyanok is akadtak, akik a darabokat Kelet-Európában vélték látni, így Lengyelország és Oroszország területén sejtik a darabokat.

Azonban még az a vad elképzelés is lehetséges, hogy a németek és az oroszok egy titkos, közös együttműködés kapcsán együtt rejtették el a drága műemléket. Ezt azonban semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.

A kincseket mind a németek, mind az oroszok nagy erőkkel keresik, mivel mindkét nemzet meg van róla győződve, hogy azok őket illetik, illetve egy ekkora horderejű műtárgy birtoklása valószínűleg egészen felfoghatatlan érzés, azonban a tudományos világban gyakran a végcél megelőzi a rivalizálást, így közösen is dolgoznak kutatási projekteken.

Több száz tudóst és lelkes kincskereső is a nyomában van a borostyánnak, akik fennmaradó feljegyzésekből és apró információmorzsákból próbálják összerakni a képet és reménykednek, hogy ők ütik meg a főnyereményt. Szintén elképzelhető az is, hogy a táblákat egyszerűen feldarabolták és kisebb részekként értékesítették, így könnyedén elképzelhető, hogy akár a nagymamád borostyánékszerének a köve is a királyi palotából származott.

Vannak akik szerint ma is kiállított és megtekinthető műtárgyakba építették bele ezeket, elfedve az eredeti alkotást.

A terem így látatlanul is rákerült az UNESCO világörökségi listájára.

Ha meg szeretnéd tekinteni a szobát teljes pompájában, akkor az eltűnése ellenére is van rá lehetőséged: 1979 szovjet parancsra elkezdték a szoba rekonstruálást, a fennálló képek, leírások alapján. Ez 24 évet vett igénybe míg végül Szentpétervár alapításának 300. évfordulóján mutatta be a nagyközönségnek Vlagyimir Putyin orosz elnök és Gerhard Schröder német kancellár.

Itt nézheted meg, hogyan építik fel a szobát:

Itt pedig a kész művet tudjátok megcsodálni:

Forrás: oroszvalosag.hu, magyarhirlap.hu, infovilag.hu