Megfejtették az ősi civilizáció bámulatos titkát, lenyűgöző módszert alkalmaztak az építkezéseikhez

Az ősi civilizációk mindig is lenyűgözték a tudósokat és a hétköznapi embereket egyaránt, különösen azok, amelyek monumentális építményeket emeltek, vagy éppen hatalmas tárgyakat mozgattak megmagyarázhatatlan módon. Most azonban a Colorado-i Egyetem antropológusainak és fiziológusainak lehetősége nyílott arra, hogy egy elméletet valós körülmények között is letesztelhessenek. Az eredmények bámulatos voltak és egészen új megvilágításba helyezték a régi titkot, hogy a Pueblo nép tagjai miként lehettek képesek nagy súlyokat komoly távolságra szállítani, mindenféle külső segítség nélkül.

Az Új-Mexikóban fekvő Chaco-kanyon volt az ősi pueblo nép legfontosabb politikai és ceremoniális központja. Ezen a helyen építették fel híres kő és vályogházaikat a sziklafalak mentén, a kivasnak névre hallgató rituális építményeket, valamint a nagy házaknak nevezett félkör alakú építményeket.

A tudósok becslése szerint ezen a jelentős kulturális és építészeti helyszínen közel 200 ezer gerendát használtak fel az építkezések során, ami nagyon komoly teljesítmény, főként, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a közelben nem található egyetlen egy fa sem. 2001-ben az Arizonai Egyetem fák évgyűrűire szakosodott kutatói kémiai elemzések segítségével megállapították, hogy a Pueblo építményekben használt faanyagot egy olyan hegyvidéken található erdőből szerezték be, amelynek a legközelebbi pontja is 74, a távolabbi pedig akár 100 kilométerre található a Chaco-kanyontól.

A Pueblo indiánok teljesítménye megsüvegelendő, főként, hogy nem állt a rendelkezésükre kocsi, nem használtak igavonó állatokat, illetve semmilyen, általunk ismert modern szállítórendszert nem használhattak. Tovább fokozta a rejtélyt, hogy a régészek nem találtak semmi olyan karcolásnyomot a Chaco-kanyon körüli talajon, ami arra utalna, hogy a fákat húzták vagy tolták volna. Tehát az 5 méter hosszú és közel 1 mázsás súlyú fadarabokat kézi erővel kellett elszállítaniuk.

A Colorado-i Egyetem kutatói egy olyan elméletet teszteltek, amely szerint az építményeikhez használt fákat valójában csak néhány ember mozgatta egyszerre, úgynevezett tumpline-ok segítségével. Ez lényegében egy pánt, amely mindkét végén egy zsákhoz, hátizsákhoz vagy más csomaghoz van rögzítve, és a tárgy szállítására szolgál úgy, hogy a pántot a fejükhöz rögzítik. A teher súlyát így a válluk helyett inkább a hátuk alsó része viseli, ami jobban kíméli őket és nagyobb távolságot tudnak megtenni a csomagjaikkal.

A tanulmány négy szerzője közül hárman hónapig készültek arra, hogy kiderítsék, emberileg lehetséges-e ezzel a módszerrel komolyabb terheket szállítani. Végül egy 60 kilós farönköt képesek voltak 25 kilométerre elcipelni, úgy, hogy 20 percenként rövid, minden megtett 4 kilométer után pedig hosszabb szünetet tartottak. Végül 9 óra 44 perc alatt fejezték be a tesztet, ami azt jelenti, hogy átlagosan 4.5 kilométert tudtak haladni óránként.

A tanulmány megmutatta, hogy a módszer valóban működőképes és a jó kondícióban lévő indiánok ilyen módon meglepően hatalmas farönköket szállíthattak városukba. Kulcsfontosságú az eljárás során, hogy végig kommunikáljanak egymással koordinálva a haladás tempóját és elkerülve a fa túlzott kilengéseit.

Ez a tanulmány is megerősíti, hogy az ősi civilizációk milyen lenyűgöző módszereket alkalmaztak a nagy tárgyak mozgatására. A Pueblo indiánok példája jól mutatja, hogy néha a legegyszerűbb megoldások a legbámulatosabbak.