„Az iskola marhaság!” - Petőfi végigbukta, Weöres végigitta, Szent-Györgyi pedig épphogy átcsúszott az érettségin

Akinek gyenge a tanulmányi eredményre, arra gyakran ráfogják, hogy lusta vagy szellemileg visszamaradott. Pedig a történelem során sokan bebizonyították már a nagy magyarok közül, hogy a gyenge tanulmányi eredmények ellenére is lehet valaki sikeres az életben. Persze az is igaz, hogy a híres költőink, tudósaink, színészeink közül többen is utálták az iskolát: volt, aki messze elkerülte, mások egész egyszerűen "marhaságnak" tartották, de olyan is volt, aki az egész tanulásra rabmunkaként tekintett.

A jelenleg is zajló tavaszi érettségi apropóján most összegyűjtöttünk néhány nagy magyart, akik nem az iskolai teljesítményükkel tűntek ki a tömegből, és akiknek nem kellett volna érettségi ahhoz, hogy híres úttörőkké, példaképekké, kis hazánk büszkeségeivé váljanak.

„Nagyon buta gyerek lehettem. Velem szinte semmi nem történt. Az iskolában állandóan csak magoltam. A könyveket gyűlöltem. Senki nem tanított arra, hogyan éljek. Senki nem mutatta meg, milyen csodálatos dolog tanulni, megérteni a körülöttünk lévő világot, alkotni valamit… A kudarcok elvették a kedvemet a tanulástól. Kimaradtam az iskolából”

- Szent-Györgyi Albert így emlékezett vissza annak idején az iskolás éveire.

A magyar orvos és biokémikust még a családtagjai is hülyének nézték, amiért bukdácsolt az iskolában. Később kénytelenek voltak magántanárt fogadni mellé, és így végül 1911-ben el tudta végezni a középiskolát, de nagyon rezgett nála a léc, hiszen több tantárgyból is épp, hogy átcsúszott. Ezek után kész csoda, hogy megengedték neki, hogy laborban dolgozzon. Az orvosi egyetemen szinte végig kitűnő hallgató volt, ami bizonyára meglepte az egykori tanárait, de azon talán még a családja is teljesen ledöbbent, mikor 1937-ben megkapta a Nobel-díjat a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért.

A diákok zöme egyáltalán nem szeret iskolába járni, és utálják, amikor a napi 6, 7, 8 tanóra után hazamennek, és neki kell még állni tanulni. Móricz Zsigmond sem volt az a típus, aki szomjazta volna a tudást, annak idején a Nyugat-ban így írta le a sárospataki kollégiumban töltött éveit:

„Sose tanult életében annyit, mint ott, de tanulás csak rabmunka volt, semmi lelkesedés nem volt benne, mert már megnyílt a szeme, s a figyelme nagyobb dolgok iránt, és művészettörténelmet tanult, s történelmi munkákat olvasott… Memóriája nem volt, könyvnélkülit nem tudott bevágni, pedig abban az időben az iskolában csak biflázással lehetett sikert elérni”

Weöres Sándor saját bevallása szerint egy nehezen kezelhető diák volt, mikor a soproni reálgimnáziumba járt. Elmondása szerint enyhe alkoholizmusban szenvedett már abban az időben is, és csak azt volt hajlandó megtanulni, ami érdekelte őt. Sosem titkolta, hogy amelyik tantárgy nem vonzotta, ahhoz egyszerűen hozzá sem tudott szólni.

„Nem volt a tanáraimnak könnyű dolga velem, és hát a középiskolás pályám ennek megfelelően elég viharos volt”

- írta a Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő.

Ugyancsak kifejezetten rossz tanuló volt Radnóti Miklós, aki már a tanulás helyett is inkább rajzolt és verseket írt. Kevesen tudják, hogy Radnótinak rendkívüli kézügyessége volt, mégsem ezt, hanem a költészetet választotta. A magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának igen kemény véleménye volt az iskoláról, szó szerint "marhaságnak" tartotta.

„Egy szót sem értek az előadásokból, németül folyik. Egyrészt ezért, másrészt pedig nagyon nehéz szakdolgokat tanítanak. Hiányzik a reál VIII. osztálya”

- mondta magáról.

Petőfi Sándor igazi iskolakerülő hírében állt, számos óráról szökött meg, mivel

„rendkívüli ellenszenvet érzett minden szubordinációval szemben”.

A költőnek is van egy visszaemlékezése abból az időből, amikor a selmeci líceumban tanult. Ebben azt írja, hogy az egyik tanára, bizonyos Lichard Dániel szándékosan buktatta meg, mert magyarellenes volt. Erre azonban nincs semmiféle bizonyíték, ráadásul Petőfi nem csak egyetlen tantárgyból bukott meg, hanem számos másikból is. Egyesek szerint tehát a magyarellenes tanár volt az oka, hogy az apja kivette Petőfit az iskolából, mások szerint a harmatgyenge tanulmányi eredménye miatt távozott a líceumból.