Halálra keresik magukat a magyar zenészek a koncertekkel? Itt az igazság

A zenészeket mindenki irigyli, hiszen látszólag könnyű munkával keresnek igen jó pénzeket. Nem kell mást tenniük, mint esténként felvonulni a színpadra, eljátszani néhány jó számot, utána pedig fogadni a rajongók lelkesedését. Vagy mégsem?

A 24.hu oldal Szintén zenész című podcastja arra kereste a választ, hogy mennyire igaz a fenti kép a magyarországi könnyűzenei életre. Nos, annyiban mindenképp, hogy a muzsikusok legtöbbje valóban elszántan keresi a koncertezési lehetőségeket – de nem feltétlenül csak az élmény kedvéért.

Ma ugyanis a bevételeik nagy része a fellépésekből jön össze, amióta nincsenek százezres nagyságú lemezeladások, azóta a nézőkkel való közvetlen kontaktusteremtésre kell törekedniük, ha meg akarnak élni. A digitális bevételek is évről évre komolyabb tételt jelentenek, néhány előadó már ezzel is képes több milliós bevételt termelni negyedévente (sok helyen ez az intervallum az elszámolás alapja).

„Amikor 2011-ben megalapítottam a Gringó Sztárt, akkor szembesültem vele, hogy újra kell tanulnom a szakmát, mert teljesen máshogy működnek a dolgok. Még nekem is beletelt pár évbe az alkalmazkodás, mire ez az egész elkezdett működni”

– nyilatkozta Geszti Péter, aki pedig igen tapasztalt és régi motoros a szakmában. Véleménye szerint is a koncertezés hozza az egyetlen szabad szemmel is jól látható bevételt, ezért ő nem is nagyon gyúr rá a YouTube-ra és társaira.

A fellépéseket nevezte a legnagyobb bevételi forrásnak T.Danny magyar énekes, rapper és dalszerző is (polgári nevén Telegdy Dániel Márton), aki szerint ezen belül már számtalan fokozat alakult ki az egyszerű haknitól az élőzenekaros koncertig.

Az Animal Cannibals Ricsipíje ehhez még annyit tett hozzá, hogy sok a céges vagy állami, önkormányzati rendezvény, ahol ingyen szórakoznak az emberek, így a fizetős nézőkkel megrendezett koncertek száma érezhetően megcsappant. Országjáró turnéra ma már kevesen vállalkoznak, mert nehéz a képernyő elől elmozdítani az embereket.

„Nem könnyű egy 8,5 milliós piacon folyamatosan jelen lenni, évi 50–90 buli biztosan kell ahhoz, hogy jól keressünk. Emiatt pedig lehetetlen akár 2-3 évre leállni. Minket gyakran neveznek agyonszponzorált zenekarnak, pedig csak stratégiai partnereik vannak, akik a működési költségeinket enyhítik. A Mol például üzemanyag-támogatást ad, így tudunk Marosvásárhelyre menni egy öt teherautóból álló flottával, és ahhoz a biztosítást is ingyen kapjuk”

– mutatott rá egy újabb érdekes dologra Fejes Tamás is, a Tankcsapda dobosa. Ma már a bandáknak a reklámozásra is többet kell költeniük, korábban elég volt egy Facebook Eventet meghirdetni, de ma már az sem hatékony eszköz, az Instagram, TikTok pedig eleve alkalmatlan felületek erre a célra.