Tényleg a CODA az év legjobb filmje? Megérdemelte az Oscar-díjat? – kritika

Magyar idő szerint hétfő hajnalban lezajlott a 94. Oscar-díjátadó, ami több történelmi pillanatot is tartogatott a nézőknek (és most nem Will Smith botrányos pofonjáról beszélünk), hiszen az est nagy nyertese a CODA című családi dramedy lett, ami mindhárom jelölését Oscar-díjra tudta váltani – így a streamingalkotások közül elsőként a legjobb filmnek járó arany szobrocskát is megkapta, vagyis olyan sikereket nyomott le, mint például a West Side Story, Dűne, Ne nézz fel! vagy A kutya karmai közt.

A CODA egy éneklésről álmodozó, gyönyörű hanggal megáldott lányról (Emilia Jones) szól, akinek az összes családtagja süket, ezért bántják az iskolában, helyenként kinézik, kiközösítik őt, illetve az édesapját (Troy Kotsur), édesanyját (Marlee Matlin) és a bátyját (Daniel Durant) is – de még a szociális, kommunikációs nehézségek és a szokásos tinédzser-szülő konfliktusok ellenére is boldogok együtt, hiszen a szeretet minden akadályt legyőz.

Ez alapjában véve egy egészen egyszerű családi film a felnövésről, amihez hasonlót már ezerszer láthattunk, de mégis igazán különlegessé tudja tenni az, hogy a süket színészeknek köszönhetően a klisés megoldások is teljesen máshogy hatnak, ráadásul olyan perspektívát tud nyújtani magáról az életről, ami mindenképp értéket képvisel.

_{Kép: Profimedia}

A dráma teljes mértékben működik, még akkor is, ha a rendező/forgatókönyvíró, Sían Heder nem merül el túlzottan az érzelmek tengerében – és ugyan nem kiemelkedő, de éppen elég, amit csinál, mert még így is ki tud csikarni belőlünk 1-2 könnycseppet a remek családi dinamikának és a színészi játékoknak köszönhetően, amik nélkül ez a film valószínűleg jóval kevesebbet érne.

Mindenképp dicsérni kell az édesapát alakító Troy Kotsur munkáját, hiszen olyan mértékű emberséggel viszi vászonra ezt a közepesen komplex karaktert, hogy öröm nézni a játékát, ráadásul úgy rombolja le másodpercről másodpercre a süketekkel kapcsolatos esetleges előítéleteket, hogy az egyenesen mesteri – egyértelmű volt, hogy ő kapja a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

Talán pont, hogy miatta, illetve a filmbeli lányát megtestesítő Emilia Jones miatt érezhetjük azt, hogy a CODA ekkora lélekkel és felemelő erővel rendelkezik – arról nem is beszélve, hogy a hangulat is végig magával ragadó, mintha mi is családtagok lennénk.

_{Kép: Profimedia}

A kellemes, könnyed humor végig jelen van, és pontosan ezért facsarja ki annyira a szívünket, mikor 1-2 jelenetben igazi dráma és érzelmi katarzis töri meg a hangulatot – mint mikor átérezzük az egyik süket karakter fájdalmát, hogy hiába szeretné, nem tudja úgy kifejezni magát, hogy mindenki megértse őt; vagy mikor a rendező zseniális módon az egyik leglényegesebb pillanatban teljesen lenémít mindent, hogy megtapasztaljuk, milyen érzés lehet süketnek lenni életünk egyik legfontosabb, hallást igénylő pillanatában.

Egy film akkor igazán jó, értékes és maradandó, ha képes elgondolkodtatni minket, megváltoztatni a világképünket, illetve érzelmileg hatni ránk – a CODA még a faék egyszerűségű története ellenére is ilyen, mivel tele van szívvel, lélekkel, és tanulságos, szórakoztató módon jár körbe egy komoly társadalmi témát, így mindenképp megérdemelte a legjobb film Oscar-díját.

Igaz, hogy voltak olyan alkotások a jelöltek között, amik bizonyos szempontokból erősebbek, de összességében az, amit a CODA képvisel, mindenképp kiemelte a mezőnyből – szóval mindenkinek érdemes megnéznie, ha szeretne egy szívmelengető, kedves élményt.

A CODA elérhető az Apple TV+ kínálatában, itt lehet megtekinteni az előzetest: