A festő telecsorgatta a vásznat, és ez megért valakinek 62 milliárdot

A világ legdrágább festményeinek toplistáján nem sokat kell lefelé haladni ahhoz, hogy Leonardo, Cézanne és Gauguin remekei után Jackson Pollock egyik alkotásába botoljunk. Az absztrakt expresszionizmus követőjének tartott amerikai művész egyik képéért 2015-ben 200 millió dollárt (mai áron 62 milliárd forintot) fizetett ki egy gyűjtő.

Elképesztő összeg, különösen akkor, ha megnézzük az érte kapott festményt. Pollock nem sokat vesződött a címadással, a Number 17A néven emlegetett műremek pedig a hozzá nem értők számára csupán hanyag irkafirkának tűnhet (itt megtekinthető).

Valójában ez az az úgynevezett dripping (csorgatásos-csöpögtetéses) technika, amelyet a mester 1947-ben mutatott be a nyilvánosság számára, így a következő évben elkészült Number 17A ennek a legelső darabjai közé tartozik.

Az 1956-ban, mindössze 44 éves korában elhunyt Pollock általában cigarettával a szája sarkában állt a földre fektetett vászon fölé, majd átszellemülten munkához látott. Széles ecsettel csöpögtette, csorgatta, mázolta, fröcskölte, kaparta a festéket, így spontán, automatikus módon alkotott.

Tulajdonképpen olyan volt ez, mint a szürrealista automatikus írás képi megvalósítása. Alkalmanként darált üveget, homokot és más idegen anyagokat is kevert a festékbe, hogy szokatlan faktúrát teremtsen.

Tehetségét a dúsgazdag műgyűjtő, Peggy Guggenheim is felismerte, a művész és felesége az ő segítségével jutott házhoz a Springs nevű falucskában. Ehhez tartozott az a fából készült pajta is, amely Pollock műtermévé vált.

A Number 17A festményt megvásároló Kenneth C. Griffin valószínűleg meg van győződve azzal, hogy a képpel jó vásárt csinált. Nem is verte földhöz a vételár, hiszen befektetési alapokat kezelő cége 24 milliárd dollár fölött rendelkezett akkoriban.

Szakértők szerint a fröcskölt kép a piacon elérhető utolsó nagyobb méretű darab azok közül, amelyek Pollock legfényesebb periódusában, 1947 és 1950 között keletkeztek. 1949-ben emiatt is írta alkotójáról a Life magazin, hogy talán ő a legnagyobb élő festő az Egyesült Államokban.