Városi cowboy: sekélyes apa-fia dráma, ami lótrágyába lép – kritika

A Ricky Staub által rendezett Városi cowboy megmutatja, hogyan élnek az utolsó színesbőrű lovasok Philadelphiában, miközben egy fiatal srác is rálép az önismeret rögös, de annál hálásabb útjára. Minden adott volt, hogy különleges élménnyel gazdagodjunk, de a film hamar elengedi a gyeplőt, és hagyja, hogy a képzeletbeli pacink elvigyen minket az átlagos Netflix drámák bűzölgő mezőjére.

Történetünk főszereplője Cole (Caleb McLaughlin – Lucas a Stranger Thingsből), egy nagyon problémás srác, akivel az anyja már nem tud mit kezdeni, ezért elviszi őt a vérszerinti apjához, akit évek óta nem látott. Az apuka (Idris Elba) szintén nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen az ő életének középpontjában a városban tartott lovai vannak, így Cole-nak el kell döntenie, hogy az ottani kölykökhöz hasonlóan a bűn útjára lép, vagy nyit apja életvitele felé, és belőle is városi cowboy lesz.

Maga a környezet és a közeg, amiben a film játszódik elég egyedi és viszonylag érdekes, viszont a történet ott nyúl klisékhez, ahol csak lehet: az első perctől kezdve pontosan tudjuk, hogy fog dönteni Cole, mi történik majd azzal a barátjával, aki próbálja belerántani őt a rosszba, illetve hogy megtalálják-e a közös nevezőt az apjával. Ilyenkor szokott az lenni, hogy a készítők valamit kitalálnak, hogy az ezerszer látott történet mégis maradandó legyen, de itt mégis úgy csinálnak, mintha először látnánk ilyet, és pontosan ez lett a vesztük.

Kép: Caleb McLaughlin és Jharrel Jerome a Városi cowboy című filmben / Profimedia

Caleb McLaughlin jól játssza a szenvedő, titokban szeretetre vágyó tinisrác szerepét, Idris Elba pedig hozza a kötelezőt, szóval nem rajtuk múlt az alkotás sikere. Pont a lényeg, vagyis az érzelmek és a dráma nem jön át, mivel nincs egyetlen igazán erős jelenet sem, ami lelki kiteljesülést adna.

Mindig csak a felszínt kapargatják könnyes szemmel, de nem kapunk igazi mélységet, ami hatással lenne ránk.

A megvalósítás remek, mivel vannak benne gyönyörű beállítások, hangulatos a zene és átjön a feeling, de ennél több sajnos nem. Látjuk a gyötrődést, a fájdalmat és a gyászt, de nem érezzük őket, emiatt teljes mértékben kívülállók vagyunk. Pedig itt lehetett volna az a rendező trükkje, hogy kiépíti a karakterek és a nézők közötti lelki hidat, mivel úgy működött volna a dolog, de így sajnos nagyon gyenge a végeredmény ahhoz képest, ami egy kis odafigyeléssel és profibb történetmesélő eszközökkel elérhető lett volna.

A Városi cowboy csak úgy csinál, mintha egy igényes, szívszorító dráma lenne, de egyáltalán nem az. Klisés, unalmas és dühítően semmitmondó, viszont cserébe nagyon szépen van elkészítve – de ez egy ilyen alkotásnál nem sokat ér.

Egyszer meg lehet nézni a hangulata miatt, de ne várjunk tőle maradandó élményt. Sekélyes, de nézhető, szóval akinek van kedve egy egyszerű, nagyjából átlagos drámához, az nyugodtan nézze meg a Városi cowboy című filmet Netflixen.