Willy’s Wonderland-kritika: Nicolas Cage iszik, flipperezik, és aprítja a robotikus bábokat

Nicolas Cage a 2011-es A szellemlovas - A bosszú ereje óta nem szerepelt nagy stúdiófilmekben, mindenesetre ez hamarosan megtörni látszik, hiszen a Lionsgate The Unbearable Weight of Massive Talent (azaz „Az óriási tehetség elviselhetetlen terhe") című metadrámájában játszhatja el saját magát, illetve állítólag most már tényleg készül A nemzet aranya 3. része is, amiben őszintén remélem, hogy Nic Cage-t is vissza akarják hozni, mert Benjamin Franklin Gates nélkül, mint tudjuk az életben nem találnak kincset.

Addig is az egykor nagy sztárnak számító Cage folyamatosan ontja magából a szemetet. A színész már évek óta a nevét és az arcát adja mindenhez, ami szembe jön vele, és ennek egyetlen oka a pénz. Ugyanis, akik nem tudnák, Cage az adóhátralékok és a tartozások miatt olyan mély pöcegödörbe ásta bele magát, amiből csak akkor tud kikecmegerni, ha nem válogat a felkérések között, inkább mindent elvállal, felmarkolja a lovettát, és ugyanolyan stílusosan, komor arckifejezéssel, és egyetlen árva szó nélkül távozik, mint a Willy's Wonderland című horror-vígjáték végén (bocsánat a spoilerért, de csak nem gondolta komolyan senki, hogy Nicolas Cage-t majd néhány gyermekdalokat kántáló robotikus bábu fog kinyírni, ugye?! - a szerk.).

A Willy's Wonderland-ben Nicolas Cage egy utazót alakít, aki defektet kap, és hogy ki tudja fizetni az új abroncsokat, takarítást kell vállalnia egy elhagyott létesítményben, ahol aztán a robotikus bábuk az életére törnek.

Kevin Lewis, akinek neve aztán tényleg semmit sem mond senkinek, és ezzel nincs is semmi gond, ezúttal sem alkotott maradandót. Mi több, sikerült ismét egy olyan értékelhetetlen ürüléket produkálnia, ami tényleg annyira rossz, hogy már szórakoztató, de nem annyira, hogy az ember akár csak egyszer az életben újra akarná nézni.

A rendező persze nem hitt benne, hogy Nicolas Cage – akinek egyébként egyetlen árva szava sincs az egész film alatt – elegendő lesz ahhoz, hogy néma leventeként kitöltse a jó 89 perces játékidőt, ezért kellett bele egy maroknyi tehetségtelen, fiatal színészféleség, akiknek a szerepe kimerül annyiban, hogy várnak a sorukra a robotikus bábuk vágóhídján.

A gyilkosságok miatt az egész film úszik a vérben és az olajban (hiszen a bábuk nem véreznek), de megesik, hogy éppen egy párbaj előtt csipog Nic órája, ami azt jelenti, hogy ideje inni és flipperezni egyet. Nem vicc, a film jó 40 százalékát az teszi ki, hogy a színész tisztára nyalja a wc-t, a sütőt és minden mást, meghatározott időközönként folyamatosan issza a számomra beazonosíthatatlan löttyöt, pólót cserél, és flipperezik. Közben a szerepük értelmét keresgélő fiatalok céltalanul mászkálnak egy olyan helyen, amiről tudják, hogy veszélyes, de azért szándékosan szembe mennek a halállal.

Bár azt mondtam, hogy a film értékelhetetlen, azért a Terminátorként zúzó Nic Cage és az egyébként tetszetős bábuk harcai kifejezetten röhejesre és egyben szórakoztatóra sikeredtek, de hiába élveztem ezeket a jeleneteket, mindig bennem volt az a kellemetlen tudat, hogy a rendező véresen komolyan gondolta ezt a filmet.

És hogy mi marad a film megtekintése után? A magam részéről azok a bugyuta, de mégis fülbemászó gyerekdalok, amiket a bábuk kántálnak, és amelyek még mindig a fejemben szólnak.

Őszintén szólva a Willy's Wonderland egy újabb Nic Cage-trash, amitől aztán tényleg nem kell semmit sem várni, és akkor talán egyes részei még el is tudják szórakoztatni az embert. Ha csak Nic és a bábuk marháskodtak volna benne mindvégig, és tényleg egy jó 70 perces gag lett volna, akkor azt mondom, jót röhögtem rajta, köszi szépen, de úgy, hogy a rendező mindezt komolyan gondolta, és értelmet, épeszű történetet akart beleerőszakolni, csak egy értelmetlen baromság lett belőle, aminek van néhány szórakoztató pillanata.