Nicolas Cage olcsó Predator utánzatával kínozni lehet – Jiu Jitsu-kritika

Volt idő, mikor Nicolas Cage hatalmas hollywoodi szuperprodukciókban szerepelt, most pedig gagyi, Zs-kategóriás förmedvényekkel zsebeli be a neki járó milliókat. És az a legnagyobb baj, hogy mindig ő ezeknek a szennyeknek a fénypontja, szóval egy jó ideig nem fog kitörni ebből a pokolból, hiszen kevés munkával sok pénzt keres, csak kár, hogy közben minden egyes ilyen alkotással lejáratja magát, és ez most is így van.

A Jiu Jitsu egy egyszerű, modern harcművészeti akció/sci-fi akar lenni, ami egyértelműen a Predatorból merít, csak sajnos hamar kiderül, hogy fekália volt a vödör alján, így mindegy, hogy milyen tiszta a forrás, végül sajnos fogyaszthatatlan lesz.

Durva, de Nicolas Cage mellett Tony Jaa (Ong-bak – A thai boksz harcosa) és Frank Grillo (Amerika Kapitány: A tél katonája) is feltűnnek a filmben, szóval akár még jó is lehetett volna, de az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy ez egy igénytelen sz.r lesz. Csupán az a kérdés, hogy szórakozni is tudunk rajta, vagy inkább csak szenvedünk – és sajnos az utóbbi eset áll fenn.

Kép: Jiu Jitsu / via action-flix.com

Most pontokba szedjük, hogy például milyen problémákkal kell megküzdenünk, ha egy átkozott napon úgy érezzük, hogy nincs jobb dolgunk, és megnéznénk Dimitri Logothetis (Kickboxer: Megtorlás) Jiu Jitsu című alkotását:

• a főszereplő (Alain Moussi) akkor sem tudna színészkedni, ha az élete múlna rajta, szóval csak egy lélektelen izomtömegnek hat;
• az effektek nem nevetségesen, hanem szomorúan gagyik, és ez minden téren így van, kezdve a világító művértől, egészen a röpködő, pixeles fegyverekig;
• az űrlény valami rettenetesen néz ki, hiszen tisztán látni, hogy egy olcsó latexruhába burkoltak valakit, akinek nagy szerencséje van, hogy nem látjuk az arcát;
• forgatókönyv valószínűleg nem volt, vagy maximum az asztal alá rakták, hogy ne billegjen, mivel egyáltalán nem ismerjük meg a karaktereket, a „történet” meg tele van határozottan irritáló baromságokkal;
• ráadásul még a mű lelkének szánt összecsapások is hosszúak, unalmasak, értelmetlenek, és még az sem segít rajtuk, hogy közben csak simogatják egymást, és digitális porfelhőkkel akarják elhitetni, hogy van ereje az ütéseknek.

Tény, próbálkoztak egy hosszú, „vágatlan” jelenettel, ami elismerésre méltó, de azt is olyan kellemetlenül valósították meg, hogy szinte olyan, mintha mindenki magától hullana el, a szereplők pedig csak azért vannak ott, hogy ne tűnjön fel az indokolatlan szívroham-cunami, ami minden ellenfél halálát okozza.

Kép: Jiu Jitsu / via bloody-disgusting.com

Nicolas Cage viszont láthatóan jól érzi magát, és ezzel színt visz a fertőbe, hiszen nagyjából csak a közeli felvételeken szerepel, mivel a legkisebb mozgásnál is rögtön jön helyette egy kaszkadőr. Szóval mondani sem kell, hogy egészen rossz élményben lesz részünk, ha véletlenül a szemünk elé tárul ez a mű.

A Jiu Jitsu egy rettenetes film, ami ráadásul attól függetlenül, hogy végtelenül igénytelen, egyáltalán nem élvezetes, mivel elköveti azt a végzetes hibát, hogy túl komolyan veszi magát – szóval még arra sem alkalmas, hogy akár katasztrófaturizmus gyanánt piálgatás közben megnézzük a haverokkal, ami azért valljuk be, elég elkeserítő.

Aki teheti, nagy ívben kerülje el ezt a silány alkotást, mert egyszerűen nincs benne érték, és csak elrabol az életünkből több mint 100 percet, amit már sosem kapunk vissza. Konkrétan teljesítménynek nevezhető, ha végig tudjuk nézni, azért pedig rengeteg bónusz pont jár, ha a végére nem felejtjük el a Jiu Jitsu elejét, mivel annyira rossz, hogy az agyunk a megtekintése közben kitaszítja a memóriánkból.