Vérfarkast láttak egy magyar településen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében?

Azt gondolnánk, hogy jetik, farkasemberek és különböző szörnyek csak és kizárólagosan csak a modern popkultúra fellegvárában, az Amerikai Egyesült Államokban bukkannak fel, pedig nem. Minden országnak, akár egyes országrészeknek is megvannak a maguk kitalált szörnyetegei, amelyek néhanapján felbukkannak.

Persze ennek a legnagyobb hagyománya az Államokban van, itt a kriptidhívőknek van is egy központi, szent múzeumuk, amelyet Loren Coleman alapított Portland-ben. Coleman úr az évtizedek alatt végigjárta az összes államot, mindenféle relikviát begyűjtött, miközben elképesztő mennyiségű visszaemlékezést is bezsebelt. A kiállítóterekben rengeteg rövid interjú meg is hallgatható, amelyek az észlelésekről szólnak.

Biztos kevesen tudjátok, de például Lengyelországban a nagylábú hegyi embert Getzkonak hívják, nálunk pedig egy mátranováki észlelés után Fanyűvőnek.

De például Magyarországon is érkezett már bejelentés vérfarkasról, a történet pedig egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis településhez, Tarpához kapcsolódik, amely addig csak arról volt híres, hogy itt helyezték örök nyugalomra Bajcsy-Zsilinszky Endrét.

De manapság inkább onnan ismerjük, hogy ide kötődik az egyik leghíresebb vérfarkas, amelyet tarpai vérfarkasnak is hívnak. A sztori 2018-ig nyúlik vissza, amikor is Gergelyiugornya és Vásárosnamény között egy épp kocsmázásból hazatérő ember látott valamit a sötétben, erről pedig a helyi sajtó is beszámolt.

„A mobilomba applikált zseblámpát tartottam magam elé. Amit annak fényében láttam az minden volt, csak nem kutya. Pedig elsőre egy nagy, fekete bundás kutyának gondoltam, ami a hátsó lábain kuporog. Láttam a hegyes füleit…”

- mondta el a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportálnak akkor az észlelő.

Később pedig több észlelés is befutott egy hasonló teremtményről. Az észlelésből pedig lassan mitikus lény lett, egy helyi legenda, amely immár három éve velünk él, és néha visszatér. A vérfarkas eredetmondák elsősorban a sámánizmusból táplálkoznak, majd erre rakódott rá egy középkori hagyomány, a középkorban például a boszorkányperek mellett sokszor tartottak farkasember-pereket is. Rengeteg hagyományban pedig a gonosz bestia, az állatias viselkedés, erkölcstelenség között is megpróbáltak párhuzamokat vonni, így a közösség bűnös tagjait egyfajta vérre éhező állattal azonosítani. Erről szól többek között a Piroska és a farkas című mese is.

Manapság persze az egésznek a nagy médiavisszhanghoz van köze, ugyanúgy, mint a sokasodó földönkívüli-észleléseknél látjuk.

(Források: Mentalfloss, Dívány, Múltkor)