35 évet kellett várnunk a világ legjobb sorozatára, amelytől egyszerre leszel őrült kamasz, bölcs felnőtt és szerelmes tini - Cobra Kai kritika

1984-ben elkészítették a korszak egyik legjobb filmjét, amelyre sokan csak úgy emlékeznek, mint a gyerekkoruk egyik fénypontja. A Karate kölyökben minden megvolt, ami egy épp felnőtté váló gyereknek szüksége van. Kegyetlen gyerekek, akik csak szivatni akarnak, bölcs felnőttek, akik tanácsot adnak, a jó és a megfontolt győzelme, a befektetett munka megtérülő gyümölcse, kiállás magunkért és a társainkért, és egy jó ügyért, a józanság felmagasztalása, tini szerelem intrikával. 

Miyagi mestert, azaz az őt megformáló színészt, Pal Moriatát Oscar- és Golden Globe-díjra is jelölték, miközben a film számtalan elismerést zsebelt be a szakmától is. 2019-ben pedig, pontosan 35 év után, hogy megjelent a Karate kölyök első része, a Netflix elhozta sorozat formájában (Cobra Kai) Daniel LaRusso és Johnny Lawrence viszálykodásának folytatását is.

Ez a film viszont ennél sokkal többről is szól, az öregedés és a bukdácsoló felnőtt lét dilemmáinak beemelésével a fősodorba olyan élményt ad, amitől hosszú napokig nem fogunk tudni szabadulni.

Ez a sorozat azért jött, hogy kicsit helyretegye a lelkedet. Még ha sok klisé is van benne, a dolog nagyszerűen működik. Ez a sorozat szinte kijön a képernyőből, rádnéz, és azt mondja halkan, megfontoltan, LaRusso szájbiggyesztős mosolyával:

"Szia kölyök! Hát te is felnőttél, vagyunk így ezzel még jó páran, de ettől függetlenül a cél még mindig ugyanaz, megpróbálni jónak lenni, másokat felemelni. És tudjuk, hogy a cél érdekében először meg kell járnunk a poklot, hogy megtudjuk, mi a jó és a rossz közötti apró különbség. És miközben erre hajtunk, rengeteg rossz döntést is fogunk hozni, sokszor pedig úgy kell bölcsnek lennünk, hogy beintünk saját magunknak is, ami nem könnyű. De máshogy nem megy. Van kegyelem, ez pedig a becsület! A jót és a rosszat elválasztó vékony mezsgyén ott van mindig a lehetőség a becsületességre. És ezt soha ne felejtsd el!"

Igen, a film ennyire patetikus, de az előadásmód mesteri, a szereplők pedig zseniálisak, az alakítások csillagos ötöst érdemelnek.

Miről szól a Karate kölyök?

Két kívülálló emberről, akiket látszólag szinte minden elválaszt egymástól, aztán ez megfordul. LaRusso és Miyagi, tanítvány és mester barátsága nemzedékek, nyelvi akadályok és kulturális különbségek felett áll. A japán és amerikai kapcsolatok igazi felmagasztalása, de rengeteg kritikát is kapott sztereotipikus ábrázolásmódja miatt.

És miról szől a Cobra Kai?

Részben arról, hogy mindenki tele van jóval és rosszal is, és minden jelenbeli szörnyűség a múlt sérelmeiből táplálkozik, de mindenkinek meg kell adni a második esélyt, még akkor is, ha szinte jóvátehetetlen hibát követett el.

A változás viszont irtó nehéz, folytonos visszaeséssel jár, néha elsőre nehéz is eldönteni, hogy mi a jó és a rossz. Jézus legyen a talpán, aki mindig tudja, hogy mi a helyes. Így pedig a film végig egy érzelmi hullámvasutat és szentimentális libikókát ad nekünk.

A harmadik évad végére azonban látszólag minden a helyére kerül, már csak egy lelket kell megmenteni. A negyedik évad 2021 októberében érkezik a Netflixre.

1917-kritika: Fuss, Schofield, fuss!

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Az apák és felnőttek háborúit a gyerekek folytatják

A sorozatban egy merőben 21. századi alkotás köszön vissza ránk, állandóan nézőpontokat váltunk. Nem csak LaRusso a pozitív figura, de itt már Johnny Lawrence is egy merőben más ember, akinek megismerjük a démonait is, a több mint 30 évvel ezelőtt feltett kérdésekre pedig részben most kapjuk meg a válaszokat. 

Johnnyt régi démonai folyton kínozzák, miközben a jelenkori élete is romokban hever, felesége elhagyta, gyerekével nem tartja a kapcsolatot, aztán reggel mindig el kell hajtania egy tábla előtt, ahol a sikeressé váló LaRusso mosolyog rá félelmetes bájgúnársággal. Majd a szomszédba költözik a családjával Miguel, aki hasonló cipőben jár, mint LaRusso anno a Karate kölyök első részében.

Johnny pedig egy hatalmas fordulattal elhatározza, hogy ő lesz a fiú sensei-e. Az egykori zaklató mester lesz, aki egy jelenkori zaklatottat próbál bölcsen nevelni. 

Létrehozza a régi dojo-t, de ezt már LaRusso sem hagyhatja szó nélkül. Az alapkonfliktus tehát adott, a lekvárba viszont igazán akkor mászunk bele, amikor a két egykori ellenség gyerekei is elkezdenek karatézni, és hát lassan szembe is kerülnek egymással.

Még a karate kölyök is hibázik

LaRusso egy igazi pöccsé vált 30 év alatt, sikeres vállalkozó, igazi sales-es, marketingzseni, aki felépített egy cégbirodalmat, de látszólag nem boldog, ő is tisztában van felelütességével, de a mindennapokban mégis ragaszkodik ehhez a pöcs képhez. Csak lassan talál vissza Mr. Miyagi örökségéhez, de akkor sem úgy, ahogy azt egy bölcs felnőttől elvárnánk.

A konfliktus elmérgesedik, és ezzel rengeteget ártanak a gyerekeiknek is. A filmben itt jól bemutatják azt is, hogy mennyire törékeny a gyermeki az emberi jellem, és milyen könnyen változtathatják azt rossz mesterek kényük-kedvük szerint. Nem kell messzire mennünk a történelmünkben, hogy belássuk, az agymosás és a karizmatikus emberek sokszor elismételt, igazsággá váló hazugságai komoly befolyással vannak ránk. És nem kell sok idő, hogy átváltozzunk.

A Greyhound csatahajó-kritika: Tom Hanks halálos torpedójátéka a nácikkal

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A kegyetlen Mr. Kreese démonai

Ráadásul Mr. Kreese motivációinak hátterbe is betekintést nyújtanak az alkotók,

igen ő egy, a vietnámi háborút megjárt hős.

És a vietnámi háború veteránjait nem igazán tették ki a polcra sohasem Amerikában, hiszen ez volt az a harc, amelyet nem is értettek az emberek. A most miért harcolunk voltaképpen kérdés már a legelején elhangzott. Kreese viszont olyan leckét kap a fronton, ami örökre megváltoztatja az életét (de itt nem szpojlerezünk többet). Hazatérve pedig ez a két élményanyag vegyül a gondolkodásában, amikor az 

"Üss Először, Üss Keményen, Nincs Kegyelem!" mottót felfesti a falra.

Túlzásba vitt agresszió?

Talán a legtöbb kritika itt érheti a filmet, elképesztő módon túltolják a verekedéseket, olyan, mintha minden mondatot pont helyett egy hatalmas pofonnal vagy pörgőrúgással zárnának le. Néha már nem is érted, hogy ez most miért kellett. Az 1984-es Karate kölyökben Miyagi egy alternatív hős volt, egy igazi Yoda-mester, egy agesszív évszázadban a felvilágosodás embere, a Cobra Kaiban viszont ez a felvilágosodás sokszor hiányzik. 

Ez egy nagy hiba, hogy Miyagi szelleme kiveszett a műből. De mintha éreznénk a háttérben, hogy bármikor visszatérhet. És ez kicsit megnyugtathat mindenkit. Hiszen tudjátok, nagy üdvtörténetünk, a Biblia is két részből áll, egy kegyetlen szcenáriókkal telezsúfolt Ószövetségből, ahol sokszor tényleg nincs kegyelem, és egy Újszövetségből, amelyben Jézus szelleme végül diadalmaskodik. A jóság és a kegyelem minden rosszat elmos.

Megeshet, hogy a negyedik évadra jutunk el majd a Miyagi-féle nyugalom fázisába? A kérdés nyitott maradt.

A bébiszitter 2-kritika: szuperszexi démonok a tini erekció ellen

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Ajánlás

Ezt a filmet - a rengeteg agressziója - ellenére meleg szívvel ajánlhatjuk mindenkinek, nem mondjuk azt, hogy kötelező darab, mert ilyen kategória nem létezik, viszont adjatok neki egy esélyt mindenképpen. Meg fogtok lepődni, hogy mennyire jól van összerakva. Nincsenek felesleges jelenetek, epizódkitöltő pangó részek, itt minden jelenetnek meg van a helye. Miközben minden szereplőnek is meg van a helye, mindenki sorsáért aggódunk, nincs főszereplő, csak főszereplők vannak, mindenki az. Épp ezért minden jelenetnek tétje van az egész filmre tekintettel, bárki rossz vagy jó döntése azonnal megváltoztathatja a részek egészét.