A legbetegebb Mikulás-film: Télapót egy csapat lézerstukkeres, kommandós marslakó rabolja el, hogy csúnya dolgokat tegyenek vele

Az iMDB-n egy gyengus 2,7-et lapátolt össze eddig, természetesen hólapáttal, méghozzá marsi hólapáttal. És ezt nem is nagyon értjük, hiszen ehhez hasonló egyedi film, ami a karácsony meghitt hangulatát ötvözi egy sci-fi lendülettel, mindezt megspékelve egy manónyi akcióval és horrorral, egyszerűen nem létezik. Ezt ismerték fel amúgy az alkotók is.

1964 karácsonyán jött ki, a kortársak pedig döbbenettel álltak az alkotás előtt. Elvétve kapott csak olyan kritikát, amiben bármi pozitívum is lett volna, a legtöbb tollforgató azonnal rásütötte, hogy minden idők legrosszabb filmje, pedig akkor még nem is sejtették, hogy az elkövetkező évtizedekben milyen alkotások látnak majd napvilágot. 

A legpozitívabb kritika úgy hangzott:

 annyira rossz, hogy nem lehet elmenni mellette, egyszer tuti, hogy kultfilm lesz.

A jóslat bejött, pár évtizeddel később így is lett, manapság színházakban teltházas előadásokkal fut. A film igazi családi matiné lett.

Zs-kategóriás filmajánló sorozatunk hatodik részében A Mikulás meghódítja a marslakókat című filmmel foglalkozunk.

Versengés az űr meghódításáért

1964-et írunk, amikor kijött a film, a Szovjetunió és az USA hidegháborús konfliktusa minden mást maga alá rendelt, kérdés volt, ki tudja először fennhatósága alá vonni az űrt. Az űr tematizálta a gondolkodást, zs-kategóriás űrhajós mozibumm söpört végig a fél világon, és ebből a Mikulás sem maradhatott ki. Csupán hét év telt el, hogy az Egyesült Államok átélte a Szputnyik-sokkot, beindult az űrkorszak, elindult a verseny a világűrért. Ekkoriban megsokasodtak a Földön az UFO-észlelések is, minden eddiginél közelebb került az emberiséghez a nagy fekete világűr, és persze az űrlények is.

Hát nem mutatkozott piaci rés egy földönkívülis-mikulásos filmre? Hát nem, de mégis elkészítették.

Nagy sikerben reménykedtek, kevés tapsot hallhattak, de azt, amit nem kaptak meg 1964-ben, azt kiérdemelték a kétezres években, amikor a film felkerült a Youtube-ra is. 

Zöld emberek a vörösruhás ellen

A film sztorija egészen egyedülálló, a történet szerint az életunt és tanulásba belefeneklett marsi kislurkók be tudják fogni a földi adásokat, mivel van tévéjük. És meglátják a Mikulást, aki örömet visz a mindennapjaikba. A marslakó anyukák és apukák pedig elhatározzák, hogy elrabolják a Földről a télapót, hogy a Marson mindig jókedv legyen. Mielőtt azonban ezt alhatározzák, megkérdezik a tervről a 800 éves marsi bölcset is, aki szintén azon az állásponton van,

hogy a marsi társadalom túlzottan katonás, nem engedi meg a gyerekeknek, hogy végre gyerekek legyenek, ez pedig nagy hiba.

Az élet ugyanis nem csak a kötelességek teljesítéséről, a tanulásról és a munkáról szól, hanem az önfeledt jókedvről is. Na meg persze a játékokról.

Most éppen a fogyasztó társadalom himnuszát hallljuk? Egészen biztos, hogy így van. Tehát Mikulást és játékgyárat a Marsra, de azonnal!

Nem mindenki van azonban ezen az állásponton, Voldar, a legagresszívabb zöldre pingált marslakó például minden baj forrásának "a meghízott pirosruhás embert" tartja, és azt, hogy az a fajta lazaság és jókedv, amit ő képvisel, veszélyezteti a marslakók társadalmának merev normáit, azt, amitól sikeresek voltak eddig.

Igazából arra megy ki a játék, hogy megöljék a Mikulást

Voldar vezeti a marslakók azon kis csoportját, akik szerint ez a fajta szellem csak árthat a marslakók spártai nevelésének, a srácok és lányok fejlődését veszélyeztetheti a Mikulás megjelenése a Marson. Ezért úgy dönt, hogy megpróbálja eltenni a hó alá az öregapót. Miközben ezen sáfárkodik, a marslakók körében egyre jobban teret nyer a Mikulás, és az általa képviselt jókedv. És persze a játékszeretet,

a Télapó érkezése után pár perccel már játékgyárat alapít.

A történelem leggagyibb jegesmedvéje

A cirka 80 perces szórakozásunkat olykor fura lények megjelenései szakítják meg, egy nagyon emberszabású robot, aki úgy néz ki, mintha lenyelt volna egy óriási LEGO-kockát, illetve jön a filmtörténelem legrosszabb jegesmedvejelmeze is. Ha nem is nézitek végig, mert annyira nem jön át a film, akkor is érdemes beletekerni néhány percre, hiszen olyan dolgokat láthattok, amikkel eddigi életetek során még soha nem találkozhattatok.

Ajánlás

Mindenkinek!

Ez a film nem túl hosszú, ez már nagy előnye, mivel ennél több ideig nem lenne túl izgalmas nézni azt, ahogy a hatvanas években ennyire ránk akarják kényszeríteni a jókedvet a rettenetesen erőltetetett nevetésekkel. Nekünk ezek már annyira nem viccesek, de ahogy elnézed a szereplőket, ők is csak kipréselték a hahotát magukból. Ettől a szirupos megközelítéstől eltekintve a film egy rendkívül egyedi megközelítése annak, hogy milyen lenne az, ha elrabolnák a Mikulást a földönkívüliek, és egy egész ország összefogna azért, hogy visszaszerezzék.

Ez nem családi film, ez egy érdekes film, amit egyszer érdemes megnézni, mert furcsa, különös, különc, megismételhetetlen. És soha a büdös életben nem gondolkodtatok még azon, hogy a Mikulást bárki is elrabolja a Földről, hogy ennek mi az értelme.

Ennek nincs értelme, épp ez az értelme. Ez a film az értelmetlenséget annyira pofátlanul tolja, hogy megérdemli a kultfilm státuszt.

A Zs-kategóriás haverok Facebook-oldalhoz ezen a linken tudtok kapcsolódni, hogy ne maradjatok le egyetlen filmről sem, ami maradandó filmművészeti sokk: