Orrfolyásos UFO zuhant le Afrikában: a valaha leforgatott legrosszabb gyerekfilm, rémisztő minden cukiság nélkül

De még most is van kereslet rá, pár napja a Vaterán 322 forintért kelt elegy Nukie VHS-kazetta, talán az utolsó pédányok egyike.

De talán kezdjük a legelejétől, a Nukie egy 1987-ben bemutatott dél-afrikai sci-fi film Sias Odendal és Michael Pakleppa rendezésében, egyike azon alkotásoknak, amelyek az 1982-ben bemutatott Spielberg-alapműve, az E.T. – A földönkvüli sikerét szerették volna meglovagolni, nem csak kontent szintjén, de pénzügyileg is. Amagyar címfordítás (Nukie, a földöntúli) pontosan leírja, hogy mire kell számítani, ez nem egy emberléptékű alkotás, sokkal inkább földöntúli művészetről van szó.

A másik hírhedt, elképesztően gagyi látványvilágú E.T. koppintást amúgy a törökök hozták el a Földre, ez a film a keresztségben a Badi nevet kapta.

A kritikák általában zavarbaejtően rossz filmként, minden idők legrosszabb gyerekfilmjeként és a valaha elkészült legrosszabb sci-fiként is hivatkoznak a Nukie-ra. Előbbi még igaz lehet, de az utóbbival már simán vitába tudunk szállni, és a hatalmas merítésből elég csak megnézni a török Star Wars-filmet.

Zs-kategóriás filmajánló sorozatunk harmadik részében a Nukie, a földöntúli című filmmel foglalkozunk.

Két testvér keresi egymást

A sztori szerint két kis űrrepülőgép lezuhan a Földre, a két kis szerkezetben földönkívüliek utaztak (mi mások?), az egyikük viszont fogságba kerül, így Nukie-ra az a feladat hárul, hogy megkeresse testvérét, hogy együtt menjenek majd haza. Nukie Afrikában a szavanna kellős közepén landol, míg Miko az Egyesült Államokban, ahol a gonosz amcsik azonnal elfogják, és kísérletezni kezdenek rajta. Szerencsére hőseinknek telepatikus erejük van, így időnként tudnak egymással kommunikálni, amikor Miko felébred a mestersége altatásból.

Nukie sem tétlenkedik Afrikában, miközben megpróbál beszélgetni az állatokkal, két segítőre is akad, Toki és Tiko személyében, majd végre szóba elegyedik egy csimpánzzal, Charlie-val is. A film körülbelül ilyen tempóban halad a végkifejletig, meg sem próbálnak belevinni egy kis lendületet, sőt, egy izgalmas történést sem.

2002-ben elkészült a világ legbetegebb vígjátéka, amit azóta sem tudtak überelni

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Bár a művészetben komoly hagyományai vannak az elmélkedő filmeknek, itt nem erről van szó.

Itt arról van szó, hogy egy rendkívül kis büdzséből gazdálkodó stáb kiment a puszta közepére, és megpróbált összehozni egy, az E.T.-re hajazó filmsikert, csak rosszul gazdálkodtak a szűkös erőforrásokkal, és nem jött össze a nagy terv. Már az is sokat elárul az egészből, hogy a film borítójára nem merték pacekba rátenni Nukie-t. Mivel nem vette volna meg senki a filmet, főleg nem az a célcsoport, akiknek szánták, a gyerekes családok.

Mindezek ellenére a film anyagi siker lett, hiszen sokan azt hitték, hogy az E.T.-hez hasonló bájos és látványos családi mozival ajándékozzák meg a családot, ha megvásárolják ezt az kínzó fércművet. Talán neked is ott van valahol a nappaliban a többi beporosodott VHS-kazetta között...

Nekem ott van, gyerekkoromban pedig rongyá néztem, a cikk megírásával pedig eljött a pillanat, hogy végre kibeszéljem ezt a traumát, amit szüleim soha nem értettek, és nem is érthetnek meg, hiszen ők Ludas Matyin és Doktor Bubón nőttek fel, nem pedig Nukie-n, a kurtalábú, szipogó E.T.-n.

Miért csak Nukie sziluettje van a borítón?

^{Kép: Twitter}

Mivel rettenetesre sikerült a maszkírozás, olyan mintha valaki magára borított volna több kiló műanyagot, és kiment volna az afrikai hőségbe egyet sétálni, majd rövid időn belül azon kapta volna magát, hogy ráolvadt a testére a temérdek nyúlós anyag. Sok kritikus még gyurmához és elfajzott, óriásfejű tevéhez is hasonlítja a jelmezeket. Az igazság valószínűleg seholsincs, nem volt koncepció az egész mögött, csak lett valami.

A cselekmény semmilyenségét, történés- és tanulságnélküliségét még a látvány sem tudja kárpótolni tehát. Kérdés marad, hogy mit nézzen rajta egy gyerek, ha már gyerekfilmnek szánták?

Nukie egy jótét lélek, mindenkinek csak jót szeretne, és a maga csetlő-botló módján tényleg aranyos lehetne. Azért ez nem nyom sokat a latba, nem ajánljuk, hogy bárki is megnézesse otthon a gyerkőcökkel, ez inkább a zs-kategóriára éhező felnőtteknek való alkotás, aki helyén tudják kezelni a művészi teljesítmények efféle eltorzulását.

^{Kép: iMDB}

Ajánlás

Kötelező darab azoknak, akik szomjazzák a különösen furcsa és furcsán kínos filmeket, a filmkockákon feltünő bizarr szereplőket és eseményeket. Lehet majd olyat játszani közben, hogy ki talál több lyukat a sztoriban, és ki bukkan majd rá több olyan dologra, amelyekkel a két űrlény könnyebben egymásra tudott volna találni.

Elvileg tudtak teleportálni, mégsem teleportáltak egymáshoz.

Ez csak egy példa. De nyugi, ettől a spoilertől még nem lesz kevésbé érdekes a játékotok, akad még ilyen jó pár benne.

Nézzék meg azok is, akik a nyolcvanas években születtek, de nem látták az alkotást, hiszen tényleg rengeteg magyar háztartásban ott volt a VHS, ebből a gyerekmesébe oltott kosztümös ufohorrorból, és sok gyerek ezen nőtt fel, így egyesek gyerekkori élményeinek ez a film bizony szerves része. 

Ha pedig mindenki látta, akár egy jó társasági kibeszélés is elindulhat belőle.

Ez a film a kollektív tudatunk része, ez a film (főként a szinkronos VHS-kazetta) a rendszerváltás után ránk rontó kapitalizmus hátán lovagolt be közénk, és gyanútlanul mételyezte meg szüleinket, rajtuk keresztül pedig a mi ártatlan gyerekszobáinkat. Ez a film tuti, hogy összehoz mindenkit, ezt a filmet végre ki kell beszélni! Mi most teret adunk ennek, a Facebook-poszt alá jöhetnek a régi emlékek.

A Zs-kategóriás haverok Facebook-oldalhoz az alábbi linken tudtok kapcsolódni, hogy ne maradjatok le egyetlen filmről sem, ami maradandó filmművészeti sokk:

A török Star Wars: a film, ahol karatézó Jedi-lovagok rózsaszín plüssmacikkal harcolnak

Olvass tovább...

Olvass tovább...