Negyven éves az ultragagyin fullos Star Wars, amelyben Han Solo viszkit spriccel az övéből

A filmet 1980-ban mutatták be, amikor már túl voltunk két remek Csillagok háborúja filmen, az Egy új remény és A Birodalom visszavág című filmeken, így nem nagyon lehetett még lézerpuskával sem mellélőni, ha készítettél egy ilyen zsánerű filmet. Főleg, ha hasonló panelekre építesz, 

ugye J. J. Abrams?

A Csata a csillagokon túl az iMDB-n 5,5 pontot kapott a 10-ből. Ez az az értékelés, amikor az ember néhány percet gondolkodik, hogy megnézze-e, miközben őrült módon elkezdi verni a klaviatúrát, hogy képeket láthasson a filmből, illetve hogy keressen pár személyes hangvételű kritikát olyanoktól, akik rávették magukat, hogy cirka 100 percig részesei legyenek egy kalandnak, ami a Csillagokon túl játszódik.

Bár a címnek nincs túl sok értelme, a lényeg benne van:

ez a film egy csatáról szól. És igenis érdemes megnézni, mivel egyáltalán nem rossz, sőt, néha kifejezetten szórakoztató, bár el kell ismerni, hogy gagyiságban is nagyot megy! Zs-kategóriás filmajánló sorozatunk negyedik részében a Csata a csillagokon túl című sci-fivel foglalkozunk. Az alkalom ünnep is, hiszen a filmet 1980 novemberében mutatták be, pont 40 évvel ezelőtt.

Egy fiú és egy lány felnövéstörténete

A sztori nem túl szövevényes, de éppen az egyszerűségében és a pozitív világképében rejlik a film nagyszerűsége. Hasonlóan a Csillagok háborújához itt is az abszolút gonosz és az abszolút jó csap össze, a kettő között nincs átmenet, nincsenek árnyalt figurák. Amerikának ebben az időszakban, a vietnámi háború kudarca után a jó győzelme kellett, erre éhezett a közönség. Sőt, itt még a Han Solo másolatot sem kell győzködni, hogy segítsen, nagyon könnyen beleegyezik, hocs csatlakozzon a csapathoz, amely meg szeretne menteni egy bolygót, az Akírt.

Hősünk Shad, az Akír planéta fiatal lakója, a "legkisebb fiú", aki elindul, hogy a bolygót meghódítani vágyó zsarnok, Sador serege ellen zsoldosokat toborozzon.

És igen, a sztori kísértetiesen hasonlít A hét mesterlövész című filmre (vagy az eredetire, az Akira Kurosawa rendezésében filmkockákra vett Hét szamurájra). Csakhogy az áthallások még nyilvánvalóbbak legyenek, még Robert Vaughn is szerepel a filmben, aki az 1960-as hét mesterlövészes moziban már egyszer magára öltötte a megmentő szerepét.

^{Kép: Letterboxd.com}

Most azonban nem csak egy falu léte a tét, hanem egy egész bolygóé. Bár a filmben a bolygó a szűkös büdzsé miatt redukálódik egy kisebb falura. Nagy csatákat tehát ne várjunk, de a lényeget így is érteni fogjuk.

A fiú mellett a történet másik főszereplője a fiatal lány, Nanelia, akinek igazából a szexuális érését figyelhetjük meg a filmben, és azt, ahogy a cél érdekében egymásba gabalyodnak Shad-del.

Nanelia az egyik jelenetben konkrétan megkéri Shad-et, hogy mutassa meg, hogy működik a szaporodás.

Űrcowboy, a csúcsfigura

A filmben rengeteg ismerős figura is feltűnik, van valkűr, akit Sybil Danning, a kor egyik szexszimbóluma játszik, van gyíkember, fejvadász és feltűnik egy cowboy is, ő a film leglazább figurája, a Csata a csillagokon túl Han Soloja, akit George Peppard játszik, a Szupercsapat Hannibál ezredese. Szóval a szerep meglehetősen közel állt hozzá.

Cigi cigi után, rengeteg viszki, ráadásul az övébe még egy spriccelőgép is be van építve, amelyenek segítségével nem kell tisztán lehúznia a piát. Ő vezeti az Akír bolygó földi hadseregét, azt a néhány parasztot, akik tudnak bánni a lézerstukkerrel. Bár 1980-ban még nem láthatta a film forgatókönyvírója és rendezője az Endor-i csatát, az Akíron lejátszódó kergetőzés a zsarnok egyenruhás seregével kísértetiesen hasonlít a pajzsgenerátor kikapcsolására rendezett csatára.

Lehet, hogy Lucasék látták ezt a filmet? És innen merítettek, hogy mindenképpen kell egy ehhez hasonló földi ütközet?

A film történetéről szóló összefoglalók általában azt is megemlítik, hogy a büdzsé jelentős része a két csúcsszereplő, Vince Vaughn és George Peppard fizetésére ment el. Épp ezért a film egyes jelenetei kevésbé lettek látványosak.

"Míg az élet tart, a lehetőségek határtalanok"

Valószínűleg ez a film kulcsmondata, hiszen ebben a filmben is bármi megtörténhet, és néha meg is történik. Két olyan kis szösszenet akad a filmben, amikor az ember hirtelen kizökken mindenből, és meredeken felhúzza szemöldökét. A legfurcsább mindenképpen az, amikor cowboyunk az övéből viszkit és szódát ereszt egy pohárba, ráadásul ahonnan ezek jönnek, ott akad még egy hamadik gomb is, amit megnyomva jégkockák esnek ki egy tasakból. Full szettben tolja végig a csillagokon túli csatát.

Aztán jön az univerzum egyik legszürreálisabb beszélgetése.

Az űrzsoldostól két kisgyerek megkérdezi, hogy rossz ember-e, majd a válasz rá, hogy igen, ezután új kérdést tesznek fel:

miért vagy rossz ember, űrzsoldos?

A válasz: másképp gondolkodok, mint ti.

Újabb kérdés: milyen érzés rossznak lenni?

A válasz: Semmilyen.

Újabb kérdés: Uram, kisgyerekként is rossz volt?

A zsoldos válasza: nem is voltam kisgyerek.

Snitt, és új jelenet!

^{Kép: do512.com}

Ajánlás

Akadnak benne eredeti részek is, a látványvilág sem rossz, persze a lézerfegyverek és az űrhajók kinézete nagyon hajaz az etalonra. Ilyen ínységes időkben, amikor néhány üdítő kivételtől eltekintve, ennyi rossz és unalmas Star Wars-film lát napvilágot, akkor bizony eljön az idő, hogy újra elővegyük a sci-fi aranykorának egy-két fura darabját, amelyek ugyan a nagy Csillagok háborúja-láz kellős közepén jelentek meg, és a gagyiságoktól és kopizásoktól sem mentesek, mégis sokkal több eredeti van bennük, mint az utóbbi pár év Star Wars-filmjeiben együttvéve. A Mandalorian-t most ne számítsuk ide, ő éppen kivétel.

Szóval ennyi szócséplés után kinek van kedve viszkicsapot tenni az övére?

A Zs-kategóriás haverok Facebook-oldalhoz az alábbi linken tudtok kapcsolódni, hogy ne maradjatok le egyetlen filmről sem, ami maradandó filmművészeti sokk: