Ratched: az irgalmas angyal, akinek vér tapad a kezeihez – kritika

Ryan Murphy és Evan Romanski valahogy meggyőzte a Netflixet, hogy van értelme megcsinálni egy olyan sorozatot, aminek valójában egyáltalán nincs létjogosultsága. Igaz, hogy sokan imádják a Jack Nicholsonos Száll a kakukk fészkére című alkotást, de a benne szereplő gonosz Ratched nővér karaktere mégsem olyan ikonikus – mint mondjuk Darth Vader –, hogy bárkit is érdekeljen, mitől lett olyan, amilyen.

De az Amerikai Horror Story óta tudjuk, hogy pár rendesen elborult ötlettel és remek színésszel bármit el lehet adni, szóval felkérték a címszerepre a fantasztikus Sarah Paulsont, hogy a segítségével elmesélhessenek egy furcsa, egészen felkavaró történetet.

Az 1940-es években játszódó műben feltűnik még Finn Wittrock, Cynthia Nixon, Judy Davis, Jon Jon Briones, Charlie Carver, Amanda Plummer, Corey Stoll és Sharon Stone is, és arról szól, hogy egy fiatal férfi különös kegyetlenséggel meggyilkol pár embert, emiatt elmegyógyintézetbe zárják egy időre, Mildred Ratched padig valamilyen oknál fogva mindenképp szeretne bejutni oda nővérként – és ezért bármit képes megtenni.

Kép: Sarah Paulson és Cynthia Nixon a Ratched című sorozatban / via collider.com

Rengeteg lebilincselő titok, és érdekes figura van ebben a szériában, ráadásul nagyon hangulatossá teszi az időszak, amiben játszódik. Mondjuk elég nehezen találják meg a stílusukat, hiszen a dráma, horror, krimi, thriller, romantika elemeit vegyítik, és nem mindig vannak egyensúlyban, de ettől függetlenül mindegyik működik a maga módján, legalábbis egy bizonyos szintig.

Kicsit ott bukik meg a dolog, hogy Ratchednek kéne szurkolnunk, de nagyon nehéz, mivel rettenetes dolgokat művel, és mire megértenénk, hogy miért, addigra már elkönyveltük magunkban egy pszichopatának, szóval nem volt a legszerencsésebb döntés így megismertetni velünk a „hősünket” – és még az sem segít, hogy utána határozottan jóságos lesz alkalmanként.

A színészek persze remekelnek, a zene a klasszikus filmeket idézi, ráadásul van benne pár tényleg felkavaró dolog, amiket a legtöbbször mutatnak is, szóval kell gyomor méhány jelenethez. Viszont nem is a készítőknek köszönhető az igazi rosszullét, hanem a tudomány akkori eszközeinek, hiszen az, hogy bevált módszernek számított a lobotómia, az máig kísérti az emberiséget.

Kép: Sarah Paulson a Ratched című sorozatban / via standard.co.uk

Ahogy Ryan Murphy munkáinál lenni szokott, ez a sorozat is egy kicsit hosszúra van nyújtva, ráadásul a végére szét is esik, így talán jobban jártak volna, ha mondjuk a hetedik résznél hagyják abba, de akkor persze nem sokan térnénk vissza a folytatásra, mivel hiába van profin elkészítve ez a sorozat, sajnos nem tud kiemelkedni, mert nincsenek benne maradandó különlegességek.

Igazából a műfaj kedvelőinek egész jó szórakozást nyújthat a Ratched, mert nagyon jól elkapták a hangulatot, vannak benne egészen bátor húzások, és Sarah Paulson játékát is élvezetes nézni. Viszont szinte már izgalmasabbak a tragikus mellékkarakterek, mint a fő történetszál, így pont, hogy az alkotás gerince az, ami gyengélkedik.

Egyszer mindenképp érdemes megnézni, főleg azoknak, akik bírják Ryan Murphy kreálmányait, viszont a benne szereplő butaságok, időhúzások elrontják az élményt. Állítólag négy évadot terveznek belőle, és az utolsó már rendesen összehozná a Száll a kakukk fészkére cselekményeivel, de nem biztos, hogy érdemes addig szenvednünk vele, mert jelenleg még nem szolgál annyival, hogy megérje a nézőnek – de potenciál az van benne bőven.

A Ratched már elérhető a Netflixen, itt látható hozzá egy kedvcsináló: