Louis de Funés évekig üldözött egy sorozatgyilkost

Nem volt még arra példa, hogy egy egész filmtrilógiát ajánlottunk volna megtekintésre, de nemrég újranéztem a Fantomas-filmeket, és nem volt kérdés, hogy legközelebb erről fogok írni. Talán a Fantomas volt az első film, amit Louis de Funés-től láttam, de rögtön megszerettem. Utána aztán jöttek a Csendőr-filmek, az Oscar, az Átverés, a Káposztaleves, A fösvény, a Szárnyát vagy combját, és még sok-sok remek alakítása, amit nehéz lenne mind felsorolni.

A Fantomas-trilógiában az ezerarcú bűnöző és sorozatgyilkos, Fantomas tartja rettegésben eleinte Franciaországot, majd Skóciát is, akinek az a terve, hogy ő legyen a világ ura. Juve felügyelő minden erejével azon dolgozik, hogy kézre kerítse a bűnözőgéniuszt, és végre megtudja, hogy kit rejt a rémisztő maszk. Segítségére van ebben Fandor, az újságíró, és az ő fotóriporter felesége, valamint a segédje.

A Fantomas-filmek 1964 és 1967 között készültek, de az idő egyáltalán nem fogott rajtuk. A mai napig egy minden szempontból grandiózus, látványos, izgalmas, emellett egy rendkívül vicces, szórakoztató alkotássorozat, aminek főszerepeiben a kor egyik két legnagyobb francia színészét, Jean Marais-t és Louis de Funés-t láthatjuk.

Bár André Hunebelle mesterien adaptálta Marcel Allain és Pierre Souvestre híres regényeit, nem ő volt az első, aki filmet készített az ezerarcú bűnöző kalandjaiból. Kevesen tudják, de Fejős Pál magyar rendező is készített egy feldolgozást belőle 1932-ben, de kétségkívül Hunebelle verziója a legismertebb.

A Fantomas-filmek annak idején nemcsak Franciaországban, de egész Európában óriási sikert értek el, ami egyértelműen Louis de Funés érdeme, hiszen ő vonzotta be az embereket a moziba. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy Jean Marais nem igazán kedvelte őt.

A trilógiát mindenkinek tudom ajánlani akár eredeti hanggal, akár szinkronosan is, hiszen Haumann Péter zseniális munkát végzett a legendás színész szinkronhangjaként.