Tenet-kritika: Christopher Nolanből is megárt a sok

Christopher Nolan már rengeteg zseniális művet tett le az asztalra, és korunk egyik legnagyobb rendezőjének számít. Azon kevés filmkészítők közé tartozik, akiknek csupán a neve is elég ahhoz, hogy a nézők jegyet vegyenek. Éppen ezért van hatalmas súly a vállán, hiszen mindenki komoly elvárásokkal ül be a filmjeire, így mindig egyre látványosabb, egyedibb, izgalmasabb, de mégis bensőségesebb munkát szeretnénk látni tőle.

Most pedig kiderült, hogy neki is megvannak a határai.

A rendező legújabb dobása, a Tenet egy elég különleges ötleten alapszik és rendkívül ambiciózus, de úgy néz ki, hogy nem minden remek gondolat mutat jól a filmvásznon, ugyanis talán most először érezhetjük azt, hogy Christopher Nolan még magához képest is túl nagyot markolt.

Ebben az akció/sci-fi/thriller alkotásban főhősünk (John David Washington, aki egyébként Denzel Washington fia) próbálja megakadályozni a teljesen újszerű úton lecsapó világvégét, miközben segítségére van egy ügynök (Robert Pattinson), és még egy nőt (Elizabeth Debicki) is meg kell mentenie a zsarnok párja (Kenneth Branagh) karmai közül. Ez egészen addig tiszta és érthető is, amíg esetenként „vissza nem tekeredik” pár dolog vagy szereplő.

Kép: John David Washington és Robert Pattinson a Tenet című filmben / imdb.com

Papíron biztos, hogy remekül hangzott egy olyan harcjelenet, ahol az egyik ember normálisan mozog, a másik pedig visszafelé, de itt sajnos teljesen elhasalt a megvalósítás, mivel egyből nagyon zavaró és követhetetlen az egész. A szervezetünk mondjuk úgy, hogy kilöki az idegen látványt, így az izgalomnak lőttek, csupán a belső kavarodás marad, ugyanis hiába értjük a cselekményt, mégis nagyon rossz nézni ezeket a részeket.

Christopher Nolan nem szabott határt magának, ezt pedig nagyon megsínylette a Tenet, mert amennyire érdekfeszítő maga az elképzelés, annyira unalmasak és hosszúak a jelenetek. Ezt azért is érezhetjük így, mert hiányzik az alkotás „lelke”, nincs érzelmi töltet, és a szereplőkkel sem tudunk kapcsolatot kiépíteni, mivel a kidolgozatlanságukkal nem adnak nekünk kapaszkodót hozzá.

Igaz, hogy a színészek többsége hozza a kötelezőt, de senki sem kapott komolyabb feladatot, így nagyjából folyton egy arckifejezést használnak. Kenneth Branagh pedig kifejezetten nevetséges volt a szerepében, és ez nem csupán az ő hibája, mivel olyan kellemetlen szövegeket kellett kicsikarnia magából, hogy egyenesen megsajnálhatjuk őt.

Kép: Elizabeth Debicki és Kenneth Branagh a Tenet című filmben / imdb.com

Az a baj, hogy most először nem azt érezzük, hogy Nolan kellemesen csavargatja és bonyolítja a dolgokat, hogy majd a végén minden összeálljon, és még a legegyszerűbb néző is boldogan távozzon, miután összerakta a fejében a gondosan megtervezett kirakóst. Inkább olyan, mintha csupán azért akarna összezavarni minket, mert megteheti – szóval elég öncélúnak tűnik az egész, mivel ránk nézve semmi haszna nincs, az biztos.

A „visszatekerős” ötleténél laza, eléggé alaptalannak tűnő szabályrendszert alkalmaz, amit időnként megpróbál megmagyarázni, de ahogy megértjük, úgy válik egyre érdektelenebbé, és rájövünk, hogy nekünk igazából mindegy is, hogy mi lesz a történet vége.

Pedig láthatunk egy durva repülőgépes jelenetet meg egy kellemes autósüldözést is, amik így most csúnyán kárba vesztek, mert esélyük sem volt elérni a kellő hatást. A legutolsó, mindent eldöntő csata pedig maga a káosz, szóval pont, hogy amikor leginkább szüksége lett volna a műnek egy kis felfrissülésre, akkor esik szét.

Kép: John David Washington és Robert Pattinson a Tenet című filmben / imdb.com

Külön szomorú, hogy most nem a legendás Hans Zimmer, hanem Ludwig Göransson készítette a zenét. Rögtön érezzük is a jól megszokott szerző hiányát, ugyanis az új ember zajkölteményei nem túl jók. Inkább lüktető, digitális, dallamtalan a végeredmény, ráadásul túlzottan előtérbe van helyezve, ami eléggé rontja az élményt.

Hiába csalódás szinte minden szempontból a Tenet, még így sem lehet rossz filmnek nevezni, mert valóban egyedi, hangulatos és látványos. Csupán Christopher Nolan tolta túl a rá jellemző trükköket, miközben megfeledkezett az emberi tényezők és az érzelmek fontosságáról. Így a szokásos bizsergető, már-már okosnak nevezhető kaland helyett most egy egyáltalán nem kielégítő, rideg, feleslegesen „túlbonyolított” alkotást kaptunk.

Nem jó látni, hogy Christopher Nolan pont egy olyan műnél ejtette el a labdát, aminél minden megvolt ahhoz, hogy tényleg maradandó, értékes és elgondolkodtató legyen. Ettől függetlenül érdemes adni neki egy esélyt, de ne érezzük magunkat rosszul, ha elsőre érthetetlennek tűnik a film – akármit mondanak mások, ez kivételesen nem a mi hibánk, hanem a rendezőé, aki át akar minket verni azzal, hogy intelligensen összetettnek álcázza a teljesen egyszerű, de direkt zavarosan elkészített munkáját.

A Tenet már megtekinthető a mozikban, forgalmazza az InterCom.