Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Palm Springs-kritika: mernél szerelembe esni egy végtelen időhurokban?

Palm Springs-kritika: mernél szerelembe esni egy végtelen időhurokban?

Zene, Film & Kultúra

Palm Springs-kritika: mernél szerelembe esni egy végtelen időhurokban?

Zene, Film & Kultúra

Baranyecz János - 2020.07.16. 19:33

Amikor az ember azt hinné, hogy az Idétlen időkig című Bill Murray-klasszikus kihozta a maximumot a „végtelenszer ismétlődő napon játszódó romantikus-vígjáték” műfajból, akkor jön a zseniális Palm Springs, és megmutatja, hogy lehet ezt idiótábban, de még mindig elég megható módon is csinálni.

Az időhurokban ragadós témát már több alkotás is kivesézte (Forráskód, Idétlen időkig, A holnap határa, Boldog halálnapot!), viszont úgy látszik, hogy érdemes volt egy kicsit frissíteni a dolgokat, hiszen a Max Barbakow által rendezett, illetve Andy Siara forgatókönyve alapján készült Palm Springs képes úgy kezelni ezt, hogy kellemesen ismerős, de mégis üdítően friss legyen.

Főhősünk egy szinte idegen esküvő napját éli át újra és újra, és már-már feladta az életet, mikor véletlenül lesz egy társa, akivel együtt próbálják átvészelni ezt a szörnyűséget. Minden adott az örök szerelemhez? Igen is, meg nem is.

A Brooklyn 99-ból is ismert Andy Samberg remekül hozza a belül szenvedő partyarcot, aki nem tud mit kezdeni a kéretlen szituációval, és a létező összes lehetséges dolgot kipróbálta már ezen az átkozott napon, így már rutinosan tolja végig az eseményt, mivel beletörődött a sorsába. Az Így jártam anyátokkal című sorozat címszereplőjeként elhíresült Cristin Milioti pedig tökéletes partnere ebben az őrületben, így nem lehet panaszunk a színészekre.


Kép: Palm Springs / imdb.com

Elképesztően szórakoztató az a sok vadulás, amiket közösen csinálnak, miközben kihasználják, hogy még a halál sem állhat az útjukba. Szerencsére kihagyták a tipikus felesleges köröket, és egyből belevágnak a közepébe, így egy pillanatig sem unjuk magunkat, szóval hamar eltelik a percre pontosan 1,5 órás játékidő.

Hihetetlen, hogy egyszerre tud iszonyatosan vicces és komolyan elgondolkodtató lenni, ráadásul szinte váratlanul csap le ránk az igazi érzelmi mélység, ami végig ott van a könnyed humor mögött.

Rengeteg kérdésünket megválaszolják, mivel most kivételesen tudományos alapokra helyezik az időhurkot, szóval nem lóg a levegőben a dolog, és talán ezért is ad ennyire teljes, kielégítő élményt. Ráadásul még J.K. Simmons is feltűnik benne egy elég mókás mellékszerepben, ami további réteget ad az alapból is jól átgondolt történetnek.


Kép: Palm Springs / imdb.com

Le a kalappal a készítők előtt, hogy képesek voltak ennyire profin, közel hibátlanul összehozni ezt az filmet. Sikerült nekik a lehetetlen, és egy sokszor körbetáncolt ötletet élesztettek fel úgy, hogy egyből maradandót alkottak, pedig nem dobtak hozzájuk se sok pénzt, se világsztárokat.

A Palm Springs egyszerűen fantasztikus élmény, amit mindenkinek látnia kell, hiszen értékes, szórakoztató, megható és egyenesen kihagyhatatlan.

Az év egyik legjobb művéről van szó, ami minden igényt kielégít, és ott a helye a modern klasszikusok között, mert példaértékű megoldásokat alkalmaznak minden téren. Úgy, ahogy van telitalálat, szóval erősen ajánlott, ha vágyunk pár beteg dologra, szerelemre, valós alapokon nyugvó, elgondolkodtató problémákra, és persze egy nagy adag kikapcsolódásra, mert itt tényleg mindent megtalálunk.

Borítókép: Andy Samberg és Cristin Milioti a Palm Springs című filmben / imdb.com