Addig kínozlak, míg meg nem szereted a kávét

Időszámításunk, vagyis a Muppetek megszületése előtt, Jim Henson már szárnyai bontogatása során csúcsra járatta ötleteit, a televíziózás hajnalán.

Wilkinsért és Wontkinsért, a két dinka bábuért a nézők totálisan odáig voltak.

Ugyan időben még jócskán korábban vagyunk, de ne lepődjön meg senki, ha Wilkins láttán Muppeték híres békája, Kermit jut az eszedbe. Wilkins pihe-puha, barna gyapjú flanelből készült el, végtagjai ormótlanul lógtak, szemeit pedig hatalmas gombok adták. A bábut az alkotó saját maga készített el. 

De hogy is kezdődött az egész?

1956-ban a Washingtoni D.C. vállalat, vagyis a Wilkins Coffee társaság felvette a kapcsolatot az akkor még kezdő, de zseniális, szívből alkotó művésszel, Jim Hensonnal, hogy rövid televíziós reklámfilmeket készítsen. A műsornak egyértelmű küldetése is volt, méghozzá a Wilkins Coffe népszerűsítése.

Ezt követően viszonylag hamar, a Wilkins és Wontkins nevezetű duó 1957-ben be is mutatkozott a nagyközönség előtt. A két szereplő és a nézők közt egyből működésbe lépett a kémia, amolyan szerelem volt első látásra. 

A koncepció részben bizarr és részben rendkívül bájos is volt. Wilkins volt az állandóan komoly, de vidám szereplő, aki igazi kávérajongó hírében állt. Wilkins másik ismertetőjegye volt, hogy kíméletlen rendszerességgel megkínozta barátját, az imádnivaló Wontkinsot, aki egyáltalán nem szerette a kávét.

Szokatlan, de napjaink reklámjaihoz képest meglehetősen erőszakosak voltak ezek a mesébe illő reklámszpotok. Wontkins számtalan gátlástalan ármánynak esett áldozatul, egyszer még ágyúból is kilőtték.

Persze a végsőkig kitartott véleménye mellett, ő bizony egy korty kávét sem hajlandó elfogyasztani.

A Wilkins és Wontkins népszerűsége, plusz az ügyes vívmányok rendkívül sikeres marketingtechnikának bizonyultak a vállalat számára. A karakterek nemzetközivé váltak, és az 1960-as években további termékek szóvivői lettek.