Brutális véget ér Kis hableány élete az eredeti mesében, ezt nem lehetett a gyerekek elé vinni

Ugyanis befogadhatóbbá, és könnyebben emészthetővé tette Ariel életét, sőt, ami a legfontosabb,

kaptunk egy szívet melengető happy endet is. 

A Hans Christian Andersen által megálmodott történetben a kis hableány meséje korántsem fuldoklik végződik boldogságban, sőt, az egész sztori leginkább egy horrormeséhez hasonlít.

Az eredeti verzióban a sellő hölgyemény mindvégig névtelen maradt. Andersen a sellőket lelketlen lényekként ábrázolta, ám meséjében, ha a megfelelő emberrel találkoznak, megtöltheti szívüket a melegség, és felébredhet bennük a lélek.

Hogy lesz ebből horror?

A kezdő szálak pontról pontra megegyeznek. A hableány megmenti a herceget a fulladástól, és egyből egymásba szeretnek. A probléma ugyanúgy áll. A férfi a halálközeli állapotából ébredezve szem elől téveszti megmentőjét. Sajnos ebből adódóan, tévedésből egy másik hölgyet vesz feleségül, és nem a segítségére úszó tengeri lányát.

Andersen hableánya elbukik tehát.

Ráadásul az író sellője a lábakért cserébe sokkal súlyosabb árat fizet, mint ahogy azt a Disney elénk tálalta. A némaságon túl, a lépéseket úgy érzékeli, mintha éles késeken sétálna. A tengeri boszorkánnyal köttetett alku be nem teljesülése esetén pedig, nem csak egyszerűen újra sellővé változik, hanem az élete is veszélybe kerül. Ezt egy csavarral kivédhetné az ártatlan sellő, feltéve ha képes lenne megölni imádott hercegét. Erre azonban nem kerül sor.

A névtelen lányt tisztítótűzként végleg elnyelik a tenger hullámai, csupán a mese emléke marad fent.

^{(via Cheatsheet)}