Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Nem is lett annyira jó Billie Eilish Bond-dala – kritika

Nem is lett annyira jó Billie Eilish Bond-dala – kritika

Zene, Film & Kultúra

Nem is lett annyira jó Billie Eilish Bond-dala – kritika

Zene, Film & Kultúra

Toronicza Péter - 2020.02.16. 21:28

Azonban nem is lett annyira rossz: meghallgattuk, megkritizáltuk. Tényleg nincs idő meghalni?  

Összeültem a kis közeli csapatommal, akiknek nem Mulatós Irénkénél kezdődik a szint, de nem is szoktak mindenkit elküldeni a fenébe. Távol állunk a zenei sznobságtól, mivel a zene továbbra is arról szól, hogy te élvezd, nem a kritikusokról, akik megmondják, mi a fenét hallgass. Tojjál csak rájuk nagyívben, ahogy ránk is. Mellesleg a mi lelkünk is bírja a savazást, mert akkor nem írnánk szubjektíven a dolgokról. Szóval tessék csak vitázni, mert az mozgatja az agytekervényeket.

A James Bond főcímdalát mindig is óriási presztízs volt elénekelni. Van, aki tudott élni ezzel a lehetőséggel, van, aki kevésbé. Volt Shirley Bassey, Tom Jones, vagy Louis Armstrong féle klasszikus korszak, belecsöppentünk a szinti-popba a Duran Durannal meg az A-ha-val, aztán jött Tina Turner vagy egy Madonna, utóbbi és Mirwais Ahmadzaï már egy electroclash dalt pakoltak össze, ami iszonyatosan szokatlan volt egyeseknek, de egyáltalán nem volt rossz.

Ha azokból kellene rangsort összeállítani, amik a Daniel Craig előtti filmek szerzeményei, akkor lennék bajban. Most azonban én csak a Craig-korszakra koncentráltam, ahol Chris Cornell indította a sort, nem túl izmosan. Aztán Alicia Keys és Jack White (The White Stripes) kezdte el rendbe tenni a dolgokat, hogy Adele a mennyekbe emelhesse.

Ezután nem volt megállás, mert Sam Smith is robbantott egy nagyot. Az átlaghallgató ahhoz hasonlította a szerzeményt, amikor a róka lába beszorul a csapdába és nyüszít, de marhára nincsen igazuk. A Bond-filmekhez kicsit nyálas lett, ezzel nem vitázom, de Jimmy Napes és Smith egy csodát hozott össze, előbbi zenében, utóbbi pedig vokálban. Nyugodtan el lehet indulni kezdőként egy tehetségkutatón a Writing's On The Wall-lal, ha az egész világ előtt be akarjátok égetni magatokat. Még a tapasztalt énekeseket is megenné reggelire a dal, és a többségüket ki is köpné. Kivétel Taps-et!

Januárban már érkezett a hír, hogy Billie Eilish kezében lesz a Nincs idő meghalni főcímdala. Ezzel a 18 éves énekesnő lett minden idők legfiatalabb előadója, aki Bond-főcímdalt adhatott elő. Ha ez még nem lett volna elég nyomás neki, akkor ott volt előtte Adele, meg Smith, akik nem okoztak csalódást. Igazából ez is számít, mert ha előtted egy gagyibb dal születik, akkor nem lesz annyira nagy a teher, mert érzed, hogy túl tudod szárnyalni. Amúgy továbbra is félelmetes, hogy az énekesnőnek még csak tavaly tavasszal jött ki a debütáló albuma, de már most ilyen magasságokban jár.

Eilishben és a bátyjában, Finneas O'Connelben is ott van még a bizonyítási vágy, mivel ennyi idő alatt nem lehet kiégni. A Nincs idő meghalni zenéjét amúgy Hans Zimmer jegyzi, aki ezzel egy újabb tételt húzhat ki a bakancslistájáról. Arról tudni kell, hogy Zimmer nem szólt bele a főcímdalba. Matt Dunkleyval ők voltak a zenekari részek felelősei, de a többi Finneas és Eilish kezében volt.

Akinek a Sam Smith éneke vinnyogás, annak Billie Ellish dala nyöszörgés lesz. Amúgy igaz, a fiatal énekesnő tényleg nyöszörög, mintha lenne rajta egy nyavalygás szabályzó, ami maximumra van tekerve, viszont ez művészi önkifejezés. A 18 éves énekesnő tökéletes választás, mivel a dalban vissza tudja adni azt a fájdalmat, és depressziót, amit ő képvisel a szerzeményeiben. A mostani James Bond kicsit megtört, kicsit megöregedett, és a Nincs idő meghalni főcímdala ezt remekül adja vissza.

Billie Eilish jól énekel (azt hozza, amit tud), Finneas zongorája zseni, Johnny Marr gitártémája meglapulva cirógat a háttérben, Hans Zimmer meg már tök mindegy mit csinál a zenekari részekkel, mert ha a káposztás kockáról készítene valaki filmet, ahhoz is tökéletes alapot írna. Minden a Bond-főcímzenék klasszikus elemeit hozza a No Time to Die-ban, és ez az elsődleges, aminek működnie kell.

A társasággal nem volt éles a vita, mert abban mind egyetértettünk, hogy a refrén nem sikerült erősre. Ebben ott van az is, hogy Eilishnak Adele-lal és Smith-szel kellett versenyeznie. Van olyan producer, aki beleszól abba, hogy milyen vokál séma szerint haladjon egy énekes, és állítólag Finneasnak volt ebben kavarása, de hát azt ilyenkor sosem látjuk mennyire.

Erős Bond-dal lett ez? Korántsem. Aki bele akar kötni, az a nyöszörgésbe fog, vagy a gyenge vokál dallamba, ahogy azt mi is tettük.  Billie Eilish azonban hozta a kötelezőt szerintünk, és nem okozott csalódást. Annyira nem, hogy tényleg csak egy kicsivel van lemaradva Sam Smith mögött a rangsorban, de valljuk be, ha a Writing's on the Wallt kellene előadnia Eilishnek, ott már bekrepálna a nyöszörgés szabályzó.

A Daniel Craig-féle 007-es filmek legjobb főcímdalai:

  1. Adele – Skyfall
  2. Sam Smith – Writing's on the Wall
  3. Billie Eilish – No Time to Die
  4. Alicia Keys & Jack White – Another Way To Die
  5. Chris Cornell – You Know My Name

Borítókép: Danjaqu/Toronicza – Universal Music/MGM