Anna-kritika: a szexi matrjoska baba halomra öli a férfiakat

[[adv]]

Luc Besson legutóbbi rendezéseivel a szakadék szélére sodorta saját cégét, az EuropaCorp-ot. Bár a 2014-es Lucy-vel sikerült visszatalálnia önmagához, és letett az asztalra egy világmegváltó víziókkal dúsított akciófilmet, ami kitartóan képviselte feminista elveit, nagyjából eleget tett a műfaji követelményeknek, és Scarlett Johansson-nal sikerült egy olyan központi figurát belehelyezni a történetbe, akiben egyszerre megvolt a tökéletes külső, az erő, az ész, az önbizalom és az érzékenység.

Már magával az alapötlettel felkeltette az érdeklődésem annak idején a film, ehhez hozzájött a Luc Besson-féle femme fatale véres akciófilm, amiben Lucy halomra lőtte szét a férfiakat. Összességében egy kellemesen fogyasztható alkotás lett.

A hatalmasat bukott Valerian és az ezer bolygó városa után a francia rendezőnek át kellett gondolnia a jövőbeni terveit. Hogy elkerülje a szakadékba zuhanást, Jean d’Arc, Nikita és Lucy után a bevált receptet követve megírta a maga orosz kémsztoriját, az Annát, akinek a szerepére az orosz szupermodellt, Sasha Luss-t választotta ki.

A színésznőnek nem nevezhető bombázónak eddig csak egy mellékszerepe volt a Valerian-ban, mégis valamit megláthatott benne Besson, hogy utána rögtön nekiadta a következő akciófilmjének főszerepét. A rendező célja az volt, hogy egy orosz matrjoska babához hasonló többrétegű, sokoldalú személyiséget teremtsen meg Annával, ehelyett kaptunk egy szuperszexi gyilkológépnek használt kirakatbábut.

A nehéz sorsú, silány életet élő Annát a KGB kiemeli a porból, és öt éves szerződést kötnek vele, amit, ha leszolgált, szabadon távozhat. Az éles eszű lánynak kivételes tehetsége van ahhoz, hogy az elit bűnözőket, politikusokat, gengsztereket, röviden az orosz állam ellenségeit az ujja köré csavarja, hogy aztán végezzen velük.

A sztori semmi olyat nem tartogat, amit korábban már ne láttunk volna kémfilmekben, és ezt a rendező is nagyon jól tudta. A lineáris történetmesélés helyett a Nolan-es megoldást választotta, a film negyed óránként ugrabugrál a történetben, egyszer öt évet előre, aztán három hónapot vissza, majd hat hónapot előre, és megint vissza. A különbség csak az, hogy míg Christopher Nolan birtokában van annak a tudásnak, hogy hogyan kell profin csavarni-tekerni egy sztorit, addig Besson kénytelen rendre kiírogatni tájékoztatásképpen, hogy mennyit is ugrunk az időben, és merrefele.

Mint minden kémfilm, itt is kötelező elemek a meglepő fordulatok, amelyek a műfaj kedvelőinek semmi újdonsággal nem tudnak szolgálni. Természetesen a fent említett időbeni „cicázás” ezeknek a csavaroknak a közvetítésére szolgál.

Nagyjából egyébként a ’90-es évek elején járunk a történetben, erről azonban sem a díszletek, sem a jelmezek nem tanúskodnak. Luc Besson összecsapott, lusta dramaturgiája még csak meg sem próbál korhű lenni. Ahhoz képest, hogy maga az internet az 1990-es évek eleje-közepétől létezik, a szereplők előszeretettel használják akár videóüzenet küldözgetésre, ami, mint tudjuk, ugyancsak gyakori volt abban a korban.

Amit mindenképpen pozitívumként lehet a film számlájára írni, azok az akciójelenetek. Besson bebizonyította, hogy még mindig remekül ért az akciórendezéshez, ha más miatt nemis, legalább ezekért a korrektül megkoreografált, véres pillanatokért érdemes megnézni a filmet. Ehhez mondjuk tényleg nem kell egy A-listás színész. Fontos azonban a körítés.

A főhős oldalán ugyanis nem kisebb nevek sorakoznak fel, mint Helen Mirren, Luke Evans és Cillian Murphy. Mindannyian hozzák a rájuk szabott figurát, hármójuk körül Murphy félmondatai és Mirren arcjátéka az, ami itt-ott megmosolyogtathatja az embert. Ezzel szemben Sasha Luss-t csak egy buta férfifantáziának használja, akinek paplanpartnerével a legtöbb férfi néző szívesen helyet cserélne.

Luc Besson bár visszatalált ahhoz a műfajhoz, amiben régen erős volt, most a lusta forgatókönyvírói oldala, és a sablonos kémsztori miatt csupán egy egyszer nézhetős, de akciójeleneteivel és Sasha Luss halálos, szexi megjelenésével akár egy szórakoztatásra is alkalmas B-listás filmet kaptunk.

Az Anna július 18-tól látható a mozikban.