Harminc éve harsogta világgá Robin Williams: Carpe diem!

Harminc évvel ezelőtt, 1989 júniusában mutatták be az amerikai mozik a Holt költők társasága című filmet, mely kedves tanmesének készült, ám olyan utat járt be, melyet sem Peter Weir rendező, sem a producerek nem gondoltak volna. A dráma Oscar-díjat nyert forgatókönyvével, s az angol szakos amerikai gimnáziumokban kötelező tananyag lett.

A hiperkonzervatív, bentlakásos Welton Akadémián katonás rend szerint tanulnak, öltözködnek, viselkednek és gondolkodnak a diákok, csak fiúk járhatnak ide. Ebbe a közegbe érkezik meg romatikus felforgatóként a Robin Williams által megformált John Keating. Az angoltanár felnyitja a fiúk szemét, akik olyan alapvetéseket hallhatnak elsőként a pedagógusként, mint hogy porból lettünk, s porrá leszünk, s hogy érdemes az élet gyönyörű pillanatait azok megtörténtekor megélni, mert minden múlandó (Carpe diem!).

A Holt költők társaságát vállalkozószellemű, vagy mondjuk ki, enyhén lázadó szellemű diákok (Ethan Hawke, Robert Sean Leonard és a többiek) alakítják újra – az eredeti közösséget még Keating hívta életre titokban az intézményben több társával. Verseket olvasnak fel éjszaka titkos gyülekezőhelyükön az akadémiától nem messze lévő kicsiny barlangban, s közben cigiznek, ökörködnek, álmodoznak. 

Miközben a tanár megtanítja őket különböző szemszögből szemlélni a világot, s arra, miért nem feltétlenül jó, ha egységesítjük a gondolkodásunkat, magával az akadémia szemléletével, üzenetével kerül szembe.

De nem érdekli, ha kell, a szöveggyűjtemény megcsonkításával ébreszti rá a tanulóit arra, hogyan érdemes szabadon gondolkodni a költészetről. 

A film súlyos tragédiával végződik, Keating egyik diákja apja akaratával szembemenve szerepel egy iskolai színdarabban, ami miatt édesapja ki akarja venni az akadémiáról. A fiú bánatában agyonlövi magát. A befejezés mégis felemelő, a diákja halála miatt bűnbakká tett, s emiatt elbocsátott Keating mellett sajátos módon, a tanártól kapott szellemi elemózsia életre hívásával búcsúznak a srácok.

A film kicsit több mint 16 millió dollárból készült, s majdnem 236 millió dollárt hozott a konyhára. A magyar mozik 1990 márciusától kezdték vetítetni. Mondanivalója eredeti, üzenete ma is érvényes.